Verseim 2

A szeretet...

A szeretet

Megérinti szívemet,

A szeretet nemesíti lelkemet,

A szeretet ,

Csak gazdagabbá tehet ,

Szeretni kell az embereket !
2009.06.06

101. 
Elbúcsúzom.
Írta Miklós Csaba .

Elbúcsúzom,el kell mennem,

a tollamat félre kell tennem !

Vigasztaltalak,bátorítottalak

de a szavam,hasztalan maradt !

Állandóan,csak hull a könnyed

a bánat meg, bénítja a lelked !

Én voltam a legjobb barátod

én is sírjak,mond, azt akarod ?

Hidd el,nagyon akarok segíteni

szenvedésedet megkönnyíteni !

Be kell látnom gyenge vagyok,

nem mentem meg jó barátomat

Ugye,azért,kicsit könnyebb,

látod,letöröltem a könnyed!

Kérlek nagyon,ne szomorkodj

vesd ki szívedből a gondot !

Gondolatod vidám legyen,

törődj,kicsit többet velem...

2012.január.08.

102.
Ősz és tél között.
Írta Miklós Csaba .

Az Ősz már rég elsiratott mindent,

elhullatta leveleit,elvesztette színeit

minden dermed, meghal körülötte,

nincsen napfény már sosem felette!

Pedig szép volt,mint nagyasszony

színes kedves,boldog szépasszony !

De lassan elhervadt szépséges arca

mindenét,a múltnak, enyészetnek adta

Most már,meztelenek,csupaszok a fák

dideregve várják az öreg tél jóindulatát

De félnek is nagyon az ismeretlentől

fagyos,jeges,zúzmarás téli hónapoktól

készül a táj a télre,lassan elcsendesedik

minden kis állat csendes vackába bújik

Jön a Tél ideér,szép lassan közeledik

hatalmas seregéből előre küldi hírnökeit

Megindul a vad szél,utat tör magának

mutatja hatalmát a rideg Tél királynak !

Az a hír róla,sohasem ismer kegyelmet,

ellene van minden didergő életnek !

Várni kell,csendben,inkább meglapulni

a Tél minden vad rohamát túl kell élni

jöhet,vad hideg,kegyetlen fergeteg,jég

a sötét fellegek mögött ott lesz a kikelet

2011.december.16.

103.
Beköszöntött.
Írta Miklós Csaba .

Beköszöntött hát,az ünnepek hava

mindenki arcán ragyog mosolya !

Ez a legszebb hónapja az évnek

nagy várakozása,nagynak,kicsinek!

Vajon elég volt szeretetünk jóságunk

hogy megkapjuk égi ajándékunk !

Jók voltunk-e mindig, imádkoztunk

és minden tiszteletet megadtunk?

Gondoltunk drága idős szüleinkre

a szegény fáradt,beteg emberekre?

Megadtunk mi minden segítséget

ami csekély kis erőnkből tellett?

Vajon mi is adtunk elég szeretet

mert ezt várják el az emberek?

Adjunk hát,hisz semmibe kerül

És a Világ arca mosolyra derül !

2011.december.01.

104.
Te drága 
Írta Miklós Csaba

Te Drága,kedves Kis Ági,

én abból élek,hogy mesélek

szebbnél szebb történetet,

de talán,Te el sem hiszed,

akkor mi lehet a kételyed?

A szeretetem, az ami óriási,

talán könnyeket előcsalni ?

Lehet,sokszor elragad a képzelet,

ami szépségessé teszi az életet !

De bízom benne,egyszer megtérül

a szeretet lesz amitől megszépül,

sok drága ember arca, mosolyra derül

S látod,nevem ide írom,

mert nekem ez a hitelem

Miklós+Csaba(Versíró)

2011.november.28.

105.
Mindig.
Írta Miklós Csaba .

Mindig arra vágytam,

arról álmodoztam,

egyszer még játszhatom,

kicsi gyermekkel,

ki véremből élhet !

Helyet foglalhat,

itt!ebben a Világban!

Nem éltem hiába,

kezemben tarthatok

egy drága kicsi embert!

Forró szerelmek

sorának élő gyümölcsét,

ki rácsodálkozhat,

erre az új Világra !

Eljöttem,mindenki,

nagy nagy örömére és élek,

magamban hordom majd

minden szerettemet!

2011.december.28.

106.
Kicsit.
Írta Miklós Csaba .

Kicsit befelé kell most fordulni,

ha az ember boldog akar lenni

felkészültünk a szent ünnepre

tiszta  a lelkünk,a nagy fényre

őszinte örömmel nézünk az égre

igaz szívvel várunk az Üdvözítőre

szívünkben van béke és szeretet

Nagy örömmel várjuk a Gyermeket

Lelkünkben határtalan a szeretet

Isten áldja meg az igaz Ünnepet

2011.december.18.

107.
Az ember.
Írta Miklós Csaba .

Az ember szívét átjárja a szeretet

hiszen egy csodás Ünnep közeleg !

Ünnep,ami csak a szeretetről szól

Összehozza,jobbá teszi az  embert

A Karácsony a szeretet  Ünnepe 

Boldogság,békesség  a Világra!

2011.december.11.

108.
Békés...
Írta Miklós Csaba

Békés,szépséges Ünnepet

emberek szívében békességet

Legyen tiszta fény a Világ

az ember áldja jó Urát !

Legyen úrrá a szeretet

kösse össze,a szíveket!

2011.december.23.

109.
Gyújts.
 Írta Miklós Csaba .

Gyújts egy gyertyát,

nézz fényébe,

láss bele a jövendőbe

láss egy napot

ami sok sok szépet ígér

higgy Uradban

végül nagyon erős leszel

fázós is vagy

a telet nem szereted

mint egy Tündér

nagyon várod a kikeletet

ünnepek jönnek

a legszépségesebbek

várd nagyon

Isten segít,erősíti lelked

sok idő kell

végül minden megváltozik

erős leszel

majd sokan melléd állnak

újra hívnak

s Te felelsz a Világnak !

2011.december.16.

110.
Csengettyű.
Írta Miklós Csaba .

Csengettyű szól,havas erdőn

Angyalka ül fenn egy felhőn

Pici lámpást tart  kezében

Világít a nagy sötétben

Utat mutat az embereknek

Jó emberek,most figyeljetek

A Kis Jézusunk megszületik

Elhozza nagy szeretetét

Örüljetek hát és ünnepeljetek

Szeressétek egymást jóemberek !

2011.dec.09.

111.
Nem írtam.
Írta Miklós Csaba .

Nem írtam semmit,már hosszabb ideje

szétszórt gondolatok nem illenek össze

úgy érzem minden,jobban fáj,mint régen

talán csak azért,mert közeleg az ünnep

és ilyenkor,a szív is sokkal érzékenyebb

adni szeretnék én is nagy szeretetemből

jusson mindenkinek,mert ebből sok kell

derüljön fel mosoly,minden ember arcán

csak kevés kell ,hogy ragyogjon a Világ !

2011.november.29.

112.
Drága.
Írta Miklós Csaba .

Drága Edit,lennél e barátom

megértenéd a sok gondom

Fel tudnál emelni,ha elbukom

tudnál segíteni rögös utamon

fájna szíved,ha enyém fájna

ha kiáltanék a nagy Világba

ha kiönteném fájó szívemet

együtt tudnál vajon sírni velem

meg tudnád szorítani kezem

ha zúdulna Rád szeretetem

Ugye,nagyon sokat kérek

nincs is, ki belőlem kérne

113.
Drágáim !
Írta Miklós Csaba

Ti vagytok Nekünk minden kincsünk,
amit az élet tartogatott még nekünk .
Ajándékba kaptunk mi benneteket
Jóságunkért Veletek jutalmazott meg
Az égi fényességes nagy Királyunk
Aki elrendezi a csodás Élet titkait !

114.
Nem kérheted.
Írta Miklós Csaba .

Nem kérheted számon,senkin sorsodat,

azt kell élned,amit a sorsod Neked ad

De az Úr jeggyel Téged külön megjelölt

ennek a gyermeknek,más sorsot adok !

Ha majd eljön az ideje,meg kell szólalnia

Az igaz emberek szemét neki felnyitnia

meg kell magyarázni,mindenki érthesse

aztán az egész életét boldogan élhesse

Hinni kell az Istent és egymást szeretni

az ajándék csodát így kell majd megélni

Mert az élet egy különös drága ajándék

tőlünk függ ,mi marad kései utódainknak...

2011.november.05.

115.
Gyengül a szem.
Írta Miklós Csaba .

Gyengül szemem belső fénye

sosem nézek már tükörbe

Nézek de csak magam elé

lépek,de már visszafelé

elszaladtak az évek

ennyi volt egy élet

talán szép volt?

De biztosan

igaz volt !
???
 2011.november.03.

116.
Itt csend van.
Írta Miklós Csaba .

Itt csend van és nagy békesség

megnyugtató szinte idilli e kép

Jó lehet megállni itt,lepihenni

a természet élő részévé válni

Körül ölel a csend a langymeleg

ahogy nézem e csodás színeket

ellátni messze,bár gyenge a szem

a többit pótolja színes képzeletem

itt lehet merengeni,a múltba lépni

már megtörtént csodát újra átélni !

20011.nov.3.

117.
Kereslek.
Miklós Csaba .

Kereslek,kutatlak egyetlenem,

Drága szépséges gyermekem !

itt a földön nem talállak

lakója vagy,egy más Világnak

Ott nincs fájdalom küzdelem

nincsenek keserű könnyek sem

Béke, szeretet élteti a lelkeket

gyönyörű égi fény vezérli léptüket

Kislányom,legyél ott nagyon boldog

Mert a földi lét,nem adta e sorsot

nem volt kegyes,nem szeretett téged

Durván hagyta, kegyetlen legyen véged !

De Te megtaláltad a Mennyek országát,

szépséges lelked ,árasztja jóságát...

2011.november,1.

Pénzár Miklós Csaba .

118.
Lassan.
Írta Miklós Csaba .

Lassan,csendesen lépegetve,

csodás kis parkba értem be !

Hogy miért éppen erre jártam,

nem tudom,talán csak fájt a lábam

Egy magányos padra találtam

körülményesen helyet foglaltam

Hogy milyen nagy is a csend

rögtön feltűnt,nem volt senki

ameddig láttam,nem zavart semmi

napfény csillant az árnyak között

kis kósza szél,halkan kötözködött

Ebben a nagy nyugalomban,elmerültem

messze, a régmúltba vissza mentem

kisgyermekként az udvaron játszottam

amikor különös hangokat hallottam

valami távolról,gyorsan közeledett

házunk elé,egy sárga kocsi érkezett

Aztán egy törpe egy nagy tölcsérbe

azt kiáltotta, közben folyton nevetve

milyen nagy szerencse ami érte falunkat

ide most egy világhírű cirkusz érkezett

rengeteg vadállattal,oroszlánnal,fókával

krokodillal,számtalan,piros fenekű majommal

mire eddig ért a törpe,már sok ember állta körbe

mindenki nagyon izgatott volt,beszélt,mutogatott

akkor éppen azt kiáltotta,hogy a jegy nagyon olcsó

öt tojás,vagy két forint,közönség akarata szerint

aztán a gyerekek segítségét kérte,belépést ígérve

annak,aki segít,a cirkuszt helyére felállítani

de ezután,hordtuk a rengeteg vizet az állatoknak

rudakat,köteleket húztunk,közben végül elfáradtunk

már csak annyit kértek,az istállót takarítsuk

Mivel nagyon jól dolgoztunk ingyen jegyet kapunk !

Futottam haza,mosakodni, zsíros kenyeret bekapni

Mire vissza értem,már nagyon fáradt lettem !

Aztán fenn a tető alatt,megmutatták helyeinket !

Én bizony elaludtam az egész cirkuszt nem  láttam!

Sok évig élt emlékeimben,aztán lassan elfeledtem

Most nem tudom miért jutott eszembe,de kedvemre

volt ,mert a múlt minden emléke szívünknek része !

Nagyon régen volt,s ahogy visszahozta a múlt,

örülök neki,hogy egy szép emléket kaptam ajándékba

Még egy kicsit üldögéltem,aztán hűvöset éreztem

ahogy körbe néztem,napsütés már nem is volt

az ég beborult !Megváltozott a kis liget,

ahogy minden.még csendesebb lett!

Hát ennyi történt a kis padon,

egy szép októberi napon !

2011.október.26.

119.
Sok kérdés.
Írta Miklós Csaba .

Sok kérdés kavarog fejemben

hirtelen,melyiket tegyem fel ?

De a legkíváncsibb arra vagyok,

miért ragyognak a csillagok ?

2011.09.22.

120.
Hogyan.
Írta Miklós Csaba .

Hogyan kerültek egymáshoz közel,

a sok milliárd,többi csillag közül ?

Egyszer talán oly közel kerülünk,

egy ragyogó csillaggá leszünk?

2011,09.22.

121.
Sokszor.
Írta Miklós Csaba .

Sokszor,végleg elakarunk menni,
de,mindig jobb tovább itt maradni
itt maradni és csak nagyon szeretni
és szeretetünket mindenkinek átadni
átadni azoknak,kik mindig ezt várták
annyira szeretni,ahogy másoktól látták
mert itt a Világon,csak az lehet boldog
kinek a szívében mindig szeretet lakott!
2012.ápril 09.

122.
Minden rosszat.
Írta Miklós Csaba .

Minden rosszat elfeledhetünk,

a csillagokkal együtt lehetünk !

a lelkünkbe béke költözik,

A Világ majd velünk álmodik !

2011.08.22.

123.
Ma nagyon.
Írta Miklós Csaba .

Ma nagyon fáradt vagyok,

nem vezettek az angyalok !

Rám borul az ősz,mint egy fátyol,

hideg lett minden,szinte fázom !

De a szívem hű és szeret ,

Nagyon szeretem az embereket !

Imádtam a drága szüleimet,

hiszen Ők adták szívemet,lelkemet !

Nagyon boldog ember vagyok,

Élhetek és majdan meghalhatok !

Van drága szülőföldem,

van sok szépséges emlékem !

Nem éltem én gondtalanul,

de a régi seb begyógyul !

Körülvesznek a jó emberek,

mindenben megsegítenek !

2011.szeptember.19.

124.
Most.
Írta Miklós Csaba .

Most fordult először velem,

hogy névnapodat elfeledtem,

akkor nem érdekelt semmi,

nem akartam tovább lépni,

de most ,mivel nagyon bánom,

karomat feléd tárom !

Átölellek százezerszer,

nem feledlek,nagyon szeretlek...

2011.09.18.

125.
Nem.
Írta Miklós Csaba .

Nem a szemüveggel van a gondom,

a szemem romlik nagyon gyorsan ,

ha nem látok,mi lesz velem,

beborul az ég felettem?

Nem látom a kelő Napot,

a szépséges csillagokat,

nem látom a mosolyodat,

Emesét a kislányomat?

Lesz-e akkor értelme a létnek,

élni az örök sötétségnek?

Ugye Drágám,velem maradsz,

egyengeted lépteimet ,

nem engeded el a kezem?

Te leszel a fény ezután,

a Nap rajtad keresztül ragyog rám !

2011,09.29.

126.
Így már.
Írta Miklós Csaba .

Így már jó lesz tudom,

Ti vezettek,mindenhová

elvisztek,híres gyógyítókhoz,

nagy tudású doktorokhoz

és ha Atyánk is úgy gondolja,

szemeimnek,nem lesz baja,

magamhoz ölellek Titeket,

jó Urunknak köszönjük meg...

2011.10.2

127.
Az a kettő.
Írta Miklós Csaba .

Az a kettő,miért fényesebb

és,miért sokkal kedvesebb ?

Amióta fogom kis kezedet,

azóta szeretem fényüket !

2011.1o.11.

128.
Kezemre szállt.
Írta Miklós Csaba.

Kezemre szállt,egy élő csoda,

a Boldogság Kék Madara,

de ostobán elengedtem,

mert nem értettem,nem éreztem...

2011.július.26.

129.
Erzsikém.
Írta Miklós Csaba .

Erzsikém,de jó mondanom neved

bevallom féltem, hogy nem lehet

többé meghúzni aranyos kis füled

neved napján köszöntve Téged !

Megijedtem,mert nagyon féltelek

ennél csak szebb jövőt képzelek

Szeretnélek sokszor köszönteni

még legalább ezerszer átölelni !

2011.jún.25.

130.
Tudja,hogy.
Írta Miklós Csaba .

Tudja,hogy mit akar az ember,

de lázadni sohasem mer,

ha kegyetlen sorsa,úgy gondolja

ennyi elég volt, hagyja végre abba !

Ne kínozza magát,ne húzza az igát

szórja inkább szerteszét szeretetét

Tudjon mosolyogni,a munka mellett látni

milyen csodás a Világ,van sok jó barát

és szép az élet,szeretni kell a szépet

hagyni,hogy csak sodorjon az élet

mint a szellő,illatos virág porát

Kedves,itt az idő,emeld az élet poharát !

2011.június.25.

131.
Kérlek,bocsáss meg.
Írta Miklós Csaba .

Kérlek bocsáss meg ,hogy írok

mára már régóta nem sírok

lassan lepereg az életem

átértékelem mi történt velem

Életemben fontos volt a szeretet

ez az érzés vezette lépteimet

adtam és kaptam is  rengeteget

szívemet lelkemet átjárta a szeretet

Ez lett alapja egy nagy érzésnek

a barátság-szeretet szövetségének

sok barátságot kaptam az élettől

barátságaimat áldás kísérte Istentől

Ez az érzés a legnagyobb szeretet

a világon összetartja az embereket

Egy barátság soha véget nem érhet

nem törhet szét soha el nem éghet

csak gazdagítja az emberi létet

ad egymásnak rengeteg szépet

Emberek legyetek büszkék barátaitokra

szíveitek csodálatos ajándékára

a barátságok örök időre kötődnek

soha nem vesznek el, örökké élnek  !

2011.június.15.

132.
Marcsinak.
Írta Miklós Csaba .

Szerettelek volna már régen

meglepni valami szépséggel

írni a mi kis patakunkról

illatos sárga rózsákról!

Igaz,a kedves Rinya patak

vidáman csacsogva szalad

megcsillan hátán az ég kékje

játszik rajta a napsugár fénye

Olyan békés,olyan csendes

pedig már több ezer éves

Most jó megállni mellette

régi emlékeken merengve

hallgatni,hogy mit beszél

mert állandóan csak mesél

Beszél a múltról a jelenről

szépséges közös jövőnkről

Mert lesz jövője Nagyatádnak

a virágok gyönyörű városának

Évfordulónkon virágra vágytam

egy szál sárga rózsát kaptam

Szépséges emlékeket idézve

csend és béke költözik szívembe !

2011.május.30.

133.
Gitának.
 Írta Miklós Csaba .

Válaszolok,hogyne tenném

amikor így megleptél !

Nagyon szép amit küldtél

ráadásul rám is leltél !

A nagyvilágban kóboroltam

mindenki elől elbújtam !

Kedvem volt rossz ,

Vagy a lelkem sérült ?

Mintegy is már,ne is nézzük !

Az fontos,most itt vagyok

ígérem ,hogy itt maradok.!

De ha múzsám nem jő elő

megáll bennem,majd az ütő!

Örülök,hogy itt lehetek

Veletek beszélgethetek !

De olvasva a gondokról

a halmozódó bajokról,

Befejezem,elbúcsúzom

remélem,nem zavartam nagyon ?!

Csaba.

2011.május.30.

134.
Kedves Vera !
Írta Miklós Csaba .

Mindig,nagyon kedves voltál

Hozzám nagyon szépen szóltál

Örültem,hogy szép a versem

Neked örömet szereztem !

Ígérem , hogy írok sokat

Szebbé teszem a napodat !

Sose csalódj bennem

Remélem jó lesz a kedvem

Teljesítem ,amit ígértem

Egyet már fel is tettem !

2011.május 30.

135.
A vers.
Írta Miklós Csaba .

A vers nem úgy terem,mint a fű

Hangszer kell hozzá,hegedű

Szóljon szépen,érintsen meg

Szívem lelkem zendüljön fel

Áradjon felém a szeretet

Amire szépen felelhetek

Hát ilyen egyszerű az egész

Csak le kell írni és máris kész !

2011.május.25.

136.
Emlékezem,emlékezem.
Írta Miklós Csaba .

Érzem,itt vagy mellettem,

Vigyázod ,óvod léptemet!

Drága,jó Anyám voltál,

Már nagyon régen itt hagytál!

De hallom drága hangodat,

Látom kedves mosolyodat!

Boldog vagyok,hogy gyermeked lehettem,

Tőled tanulhattam,végtelen szereteted!

Végtelenül jó Édesanya voltál,

Szépre,csak jóságra tanítottál!

Kezembe mindig ,friss kenyeret adtál,

Gyógyítottál,a széltől is óvtál!

Én sokszor,rossz fiacskád voltam,

De szemeidben,csak szeretetet láttam !

Dolgos ,drága kezed csak simogatott,

Mikor utaztam el,fehér kendőt lobogtatott!

Egyetlen ,drága jó Édesanyám,

Amíg élek,szeretettel emlékezem Rád !

2011.április.29.

137.
Saroltának szeretettel.
Írta Miklós Csaba .

Örültem,hogy egymásra leltünk,

érzem, mára már barátok lettünk!

Tanultam Tőled nagyon sokat,

hogy viseljük,a rossz napokat!

Minden szavad ,jó és szép volt,

Lelkedből igaz szavad szólt!

Olvastam gyönyörű verseidet,

szívem mélyében őrzöm meg őket!

Jóra szépre tanítottál,

Ha bajban voltam ,vigasztaltál!

Gyógyítottad lelki sebeimet,

elviselted rossz énemet !

Most,születésed napján,

Isten áldását kérem Rád!

Legyen,nagyon szép és boldog,

Kövesse még nagyon sok!

Hogy még sokszor köszöntselek,

szeretettel szívemre öleljelek !!!

2011.április.20.

138.
Hol vagy.
Írta Miklós Csaba .

Hol vagy Kedves,hová tűntél

A nagyvilágból menekültél?

Mi volt a baj,mi lehetett

Ami Téged elkeserített

Én szerettelek,becéztelek

Hívtalak sokszor, kérleltelek

Ugye nem bántottam lelked?

Ugye nem okoztam sebet?

Ugye szépen szóltam,tudtad?

Volt,hogy álmodtam is Rólad !

Szeretném,ha visszatérnél,

Újra velünk együtt lennél

Nem volna szomorú szemed

Én nem engedném el a kezed

Gyönyörűséget, szépségeket írnál

Szemeimbe könnyeket csalnál

Blues Kedves mi van Veled

Nem lehet hírt hallani Felőled !

Ugye Kedves,nincs nagy bajod

Hogy hangodat nem hallatod

De velem ,miért nem törődsz

Miért hagysz kétségek között?

Sokat gondolok Rád,fáj a szívem

Azt hiszem,barátságod elvesztettem !

2011.április.04.

139.
Úgy érzem.
Írta Miklós Csaba .

Úgy érzem már csak emlék marad

Az öröm amit a száguldás ad

Érezni a szabadság ízét

A természet határtalan szépségét

Repülni szemben a Nappal

Lelkemben egy csodás dallal

A sebesség mámora elandalít

De nem vétem el a kanyar ívét

A nagy gép engedelmesen repít

Átlépem a határokat de segít

Emelkedni súlytalanná válni

A végtelen kékség részévé olvadni

Csak repülni szállni a magasba

Csillagok szépséges útján haladva

Lassan nehezen ébredek de tudom

Volt egy csodálatos szép álmom

Ezután már nem fogok többé repülni

Ködös hajnalokon vacogva fázni

Mert erőm elfogyott cserben hagyott

Gépemhez gyenge lettem időm  eljárt felettem

2011.április. 03.

140.
A boldogságra.
Írta Miklós Csaba .

A boldogságra nem csak várni kell

Mert magától soha nem jön el

Érte szenvedni, tűrni, mindent feladni

Angyallá válva pokolra jutni kell  !

2009.szeptember.09.

141.
A boldogság.
Írta Miklós Csaba .

A boldogságot nem kell várni

Elérni, rá vigyázni

Megőrizni ápolni kell

Érte százszor meghalni

Poklokat megjárni

Megtisztulva büszkének lenni

S csak így élni élni kell !

2011.február.18.

142.
Láttalak ma.
Írta Miklós Csaba

Láttalak ma,igaz nagyon-nagyon távolról,
Loptam egy biztató mosolyt, gyönyörű arcodról,
Néztem Utánad sokáig, csak folyt a könnyem,
De éreztem,hogy így még,senkit sem szerettem !

143.
Láttalak.
Írta Miklós Csaba .

Láttalak ma,igaz távolról,

loptam egy mosolyt arcodról!

144.
Barátom Gita Szülinapjára...

Szülinapodra .......(így utólag!)
Írta Miklós Csaba .

Örülök, hogy köszönthetlek,

Lelkemmel megölelhetlek!

Örülök, hogy ismerhetlek,

Szívemmel melegíthetlek!

Örülök Neked, hogy vagy,

Áldott legyen ez a nap!

Szeretet vegyen körül,

Akiknek szíved örül!

Mindig legyenek Veled,

Örökké fogják a kezed!

Csabád .

2011.02.09.

145.
Barátom,M.Erzsi születésnapjára..

Boldog születésnapot !
Írta Miklós Csaba .

Legyen szép és boldog napod,

feledd el minden bajod !

Csak öröm legyen és szeretet,

Isten éltessen Tégedet !

Éltessen soká a szeretet,,

Szívből kívánom Neked !

Legyél olyan,mint eddig ,

Ezen ne változtass,semmit !

Egészséges légy és vidám

Barátod kívánja, Csabád !

Szeretettel ölellek,jó barát,

Örülök,hogy én találtam Rád !

Szeretettel barátod Csaba

2011.február.4.

146.
Nem szép az .
Írta Miklós Csaba .

Nem szép az az élet,

Ami köszönetre késztet!

Mert vannak ,nehezebb napok,

Mikor reménytelenek,a holnapok!

Mikor sohasem süt a Nap!

A szívem akkor szinte rab,

Nehéz akkor,jó kedvűnek lenni,

Mosolyt,derűt,igaznak mutatni!

Pedig a szív,ugyanúgy szeret,

Mert mást,sohasem tehet!

Szeret addig,míg szerethet,

Hiszen ez tartja benne,a lelket!

Lélek nélkül,a szív nem ver,

Tehetetlen,mint az ember!

Akit nem érdekel semmi,

Senkit,semmit,nem tud szeretni!

Mert valakiért,nem kell meghalni,

Fájdalmasabb,de élni kell,élni!

Az az ember,nagyon szeret,

Élete értelme,a szeretet!

2011.január.31.

147.
Estefelé.
Írta Miklós Csaba .

Estefelé történhetett,ezt biztosan tudom,

Hiszen délután,kint üldögéltem a napon!

Hogyan kezdődött,talán fáztam nagyon,

Közelebb bújtam a tűzhöz,várakozón!

Ellágyultan,pihentem merengve,

Közben csendesen ,beköszöntött az este!

Valami,csodálatos pillanat volt,

Odaért hozzám és átölelt a múlt !

Átölelt gyengéden és megsimogatott,

Én mint ijedt gyermek,csak álltam ott!

Láttam magamat,mint elsőáldozót,

Kezemet imára kulcsolva ámuldozót!

Néma volt a pillanat,szinte csodaváró,

Az áhítatos várakozás,szinte torokszorító!

A boldogság mámoros forrósága,

Ami áthatott,magával ragadott,

Szinte az ég kékségébe olvasztott!

A nap ragyogott,perzselőn ontotta,

Sugarait a fákra,illatozó virágokra!

Az áldott,békés anyaföldre és fiára,

És én azt éreztem,része vagyok a Világnak,

A természet óriási, teremtő csodájának!

Amikor valaki,benyitotta ajtaját a szobának,

Az égbolt sötétjében,csillagok ragyogtak!

2011.január.21,

148.
Egy régi Karácsony emlékére.

Írta Miklós Csaba .

A Karácsony ,szépnek ígérkezett,

A hó reggel óta,esett!

Talán tizenegy éves lehettem,

Édesanyámnak segítettem!

Törtem a diót és a mogyorót,

Serényen kevertem a habot!

Ő sütött,főzött,közben dalolgatott!

Mert mindig ,jó kedvvel dolgozgatott!

De az idő gyorsan elszaladt,

Este felé,nagyon elfáradhatott!

De minden kész volt,amit eltervezett,

A kocsonya is,már lassan kihűlhetett!

Aztán  mindenki pihenni tért,

A rádióból hallgattuk,János vitéz énekét!

Én álmodoztam, de arra riadtam,

Édesanyám jajszavát halottam!

Sírt,zokogva levegőért kapkodott,

Édesapám,orvosért kiáltozott!

Én,ahogy voltam,pizsamában,

Szalma papucsban,futottam a nagy hóban!

Aztán a drága jó Schulcz doktor úr,

Lóháton vágtatott és életet mentett!

Végre hazaértem én is,átfagyottan,

Drága édesanyám  karjaiba futottam!

Ragyogott a szeme könnyein át,

Ahogy magához ölelte kisfiát!

Arra már nem emlékezem,másnap,

Mi lehetett a fa alatt!

De életemben ez a Karácsony

volt mégis ,a legboldogabb!

2010.december.24.

2010.12.20.

e0EUpTkGAXg&feature=related

149.
Hó hull,nagy csendességgel..
Írta Miklós Csaba .

Hó hull nagy csendességgel,

Idő múlik,lassú békességgel!

Ünnepváró,hófehér világgal,

Szívünk,nagy tisztaságával!

Ünnepelni Szent Karácsony napját,

Kisjézuska születését várják!

Eljön újra,hogy békességet hozzon,

Mindenkinek szeretet adjon!

Mert,csak erre vágyik minden ember,

Hogy békességben,szeretetben éljen!

2010.december.20.

150.
A Hold csodálatos.
Írta Miklós Csaba .

A Hold,csodálatos volt,

Úgy tűnt,mutatja az utat,

Pedig visszafelé haladt.

Később ,sűrű fellegekbe bújt,

A tájra sötétség borult!

Látni nem lehetett,nagy lett,

A csend, minden elnémult!

Az idő, csak némán lépegetett,

De tanúja,semminek nem lehetett!

Pedig csodaváró,varázslatos lett,

A Világ és lassan megváltozott!

Tündöklő fényesség áradt,

Angyalok hirdették a Világnak,

Eljött az új égi király,megszületett!

Örvendjetek emberek,ünnepeljetek!

2010.december.21.

151.
Mindenre képes.
Írta Miklós Csaba .

Mindenre képes a szeretet,

Mert, mindenkit boldoggá tehet!

Másfél éve szenvedtem,

Nagy fájdalmakkal küzdöttem!

Lassan lemondtam mindenről,

Már-már  a legkisebb reményről!

Nem láttam kiutat sehol,

Féltem,elmém elborul!

Ekkor ért hozzám a szeretet,

Százszámra kerestek az emberek!

Mi van velem,hol vagyok,

Hogy régóta,meg sem szólalok !

Biztattak,bátorítottak,erőt adtak,

Magamra ezután ,sosem hagytak!

Nem mondhatok le semmiről,

Fájdalom nem vehet el az élettől!

De ekkor még az ablaknál álltam,

Szomorún ,könnyezve láttam,

Hogy sietnek,futnak könnyen az emberek!

Akkor azt hittem,nekem többé már nem lehet !

De lehet,újra,mert elért a szeretet!

Mert, a nagy  szeretet csodákat tehet!

És így tett boldoggá engemet!

Jövök ,megyek,sietek,nem tűnik fel senkinek,

Hogy szemembe könnyeket csal,a boldog szeretet!

Mert a szívem azokért dobban,

Akik segítettek a nagy bajban!

Elsőben ,drága feleségem,Pötyke,

Kinek szeretete,odaadása lehet,

Példája,az önzetlen szeretetnek !

Akik nem hagytak magamra,

Minden jót kívántak utamra!

Hát ezután,már sietek boldogan,

Több utam,nem lesz haszontalan!

Megyek a templomba,köszönetet mondani,

Istenen keresztül,szerető szíveket áldani !

2010.december.1.

152.
Tudod.
Írta  Pénzár Miklós Csaba .

Tudod ,Gáspi,jó volt Veletek,

A szeretetet,ott éreztem meg!

Pedig nagyon különbözőek,az emberek!            

 Nekünk sikerült,a sok sok nőnek

és egyedül ,nekem férfinek!

Azóta már sok év,a múlt kútjába esett,

De minket,még mindig,összetart a szeretet!

Jó találkozni,bárhol,bármikor,

Látni egymáson,a régi kedves mosolyt!

Jó,hogy minden megvagyunk,

S ha erőnk engedi,találkozhatunk!

Legyen ezután is csak így,

Őrizhessük szeretetünk,ugyanígy!

2010.november.12.

153.
Szívem.
Írta Miklós Csaba .

Szívem játszik,napfény melegével

A természet csendes,lágy ölével

Itt van az ősz,millió színével

Szellő játszik lehulló levéllel...

2010.október.13.

154.
Lelkem nem.
Írta Miklós Csaba .

Lelkem nem szárnyal már rég,

Távol,messze tűnt az ég !

Csak hétköznap van,félhomály,

Reménytelenség és magány !

Nem érint meg a napsugár,

Nincs mitől búcsúznom már !

Hozzám nem jut el a fény,

Hideg van és nincs remény!

Csak a fájdalom a társam,

Ne legyen több,ez a vágyam !

Ha egyszer megszűnne a fájdalmam,

Talán,nem is érezném jól magam?

Már nem emlékszem,milyen lehet,

Gondtalanul róni a lépteket !

Beszélgetve menni,nevetni,

Bevásárló kosarat cipelni !

Nem megállni minden méteren,

Csak menni,menni végtelen !

De talán lesz még egy csoda,

Mást nem is akartam soha !

2010.október.12.

155.
Halott Tündér.
Írta Miklós Csaba .

A Jóság és Szeretet Tündére,

Nincs többé,halott!

Többé nem szórja szerte szét,

Jóságát,Szeretetét!

Szíve nem bírta a szenvedést,

Hogy nem kell senkinek,

Hogy elfelejtik az emberek!

A jóságra nem éhesek,

Nem hiányzik nekik a szeretet!

Durvák és könyörtelenek,

Az igénytelen,lelketlen emberek!

Mi lesz belőlük így!!

Lesz-e értelme az életnek!

Ha Jóságra,Szeretetre,Könnyekre,

Nem lesz többé szüksége az embernek !

2010.október 18.

156.
Köszönöm.
Írta  Miklós Csaba

Köszönöm,hogy ismerhetlek,

Köszönöm,hogy szerethetlek.

Köszönöm,hogy klubodba vettél,

Köszönöm,hogy nevelgettél.

Köszönöm,hogy támogattál,

Köszönöm ,hogy bizalmat adtál .

Köszönöm,a sok szép órát,

Köszönöm,hogy elnézted a bónát.

Köszönöm,hogy úgy szerettél,

Köszönöm,hogy imáidba vettél.

Köszönöm,a többi jó barátot,

Köszönöm,igaz barátságod !

2010.december 8.

157.
Csendesek.
Írta Miklós Csaba 

Csendesek a hajnalok,

A fák is csendben várnak!

A madarak messze szállnak,

Magukkal viszik az álmokat !

De az emlék itt marad ,

Mert az örökre megmarad !

Hogy fájjon,kínozzon,

Miért hagytál el,tudod ?

Miért biztattál,ha most hagyod,

Vagy talán szívedből akarod ?

Hogy némuljon el hangom,

Hajtsam le végleg fejem ?

Gondolatom köddé váljon,

Rám többé senki sem találjon ?

Lehet nem is voltam a világon !

2010.március.

158.
Álmodj.
Írta Miklós Csaba .

Álmodj színes képeket,

Álmodj napfényes reggeleket !

Álmodj ragyogó kék eget,

Álmodj illatozó kerteket !

Álmodj édes gyümölcsöket ,

Álmodj csillogó kék vizet !

Álmodj csodás szigeteket,

Álmodd, ott voltam Veled !

Álmodd, hogyan szorítottam kezed !

Álmodd, hogyan öleltelek,

Álmodj ezután emlék leszek Neked !

Álmodj tovább,én most ébredek.....és elmegyek !

2010. július 8.

159.
Égi lovas.
Írta  Miklós Csaba 

Égi lovas leszek végre,

Helyem lesz a végtelenben !

Oda vágytam életemben,

A mindenség kinyílik  előttem !

A csillagok közé nyilat lőttem,

Fénylő ,tüzes útját követtem !

Büszke lovam dicső lába,

Csillagot gyújt az éjszakába !

Égi lovasok közt vágtatok,

Fekete zászlót lobogtatok !

Megtaláltam helyem végre,

Előre a végtelenbe !

Égi lovasok ,nem beszélnek,

Egymástól sosem kérdeznek !

Csak vágtatnak, előre néznek !

Az idővel már nem törődnek !

Útjuk végére sosem érnek !

Csak vágtatnak Ők ,sosem félnek,

Vágtatnak ,míg csillagok lesznek !

2010.07.30.

160.
Emlékeim.
Írta Miklós Csaba 

Emlékeim jönnek sorba,

Sorsomat kérdőre vonva !

A sok idő,mely gyorsan elmúlt,

Emlékezem,kísért a múlt !

A teher mi vállaimat húzza,

Nehéz nagyon ,könnyebb nem lesz soha !

A betegségek egymásután jöttek sorba,

Egy kisebb ,egy nagyobb,nem lett végük soha !

Valami mindegyikből maradt ,

Sohasem éreztem jól magamat !

Mikor gyermekemet elvette az Isten,

Azt éreztem ,nem érdemes élnem !

Ha nem élhetett fiatalon,egészségesen,

Én miért éljek, halálos betegen ?

Lassan ,lassan beborult az ég ,

Úgy éreztem ,közeleg a vég !

De Istennek már más terve volt rég,

Azt akarta ,ne siessek még !

A gyűlölet helyett ,csak szeressek,

Mert a betegségek miatt,gyűlöltem az embereket !

Szeressem nagyon az embereket !

Segítsek nekik,ahol csak tudok,

És azóta ,talán többet adok ,mint amennyit kapok !

Háborgó bús lelkem is megnyugodhatott !

S vele fájdalmam is lassan lecsillapodott !

Azután jöttek ,kisebb ,nagyobb örömök ,

Az utamról eltűntek ,a kemény rögök !

Azt kezdtem érezni,érdemes élni ,

Rácsodálkozni a jóra,szépre s nézni,

Milyen gyönyörű a világ, s érezni,

Milyen jó adni és szeretetet kapni !

Az élet értelme a szeretet,

Szeressük egymást nagyon, jóemberek !

2009.11.25.

161.
Ne Félj.
Írta Miklós Csaba 

Ne félj,ha elgyengül karod,

Ne félj,ha valaki elhagyott,

Ne félj,ha a szerencse elkerül,

Ne félj,mert nem vagy egyedül !

Ne félj,ha szíved fáj nagyon ,

Ne félj,ha elér a fájdalom,

Ne félj, ha semmi sem sikerül,

Ne félj,mert nem vagy egyedül !

Ne félj, ha érzed ,nincs kiút,

Ne félj,ha kísért a múlt,

Ne félj,mert minden elkerül,

Ne félj ,mert nem vagy egyedül !

Ne félj,ha beborul az ég,

Ne félj ,kiderülhet még,

Ne félj,ha szíveden bánat ül,

Ne félj ,mert nem vagy egyedül !

Ne félj,ha elhagy a remény,

Ne félj,ha kialszik a fény,

Ne félj,átok rajtad nem ül,

Ne félj,mert nem vagy egyedül !

Ne félj,ha nincs Melletted senki,

Ne félj,ha szereteted nem pótolja semmi,

Ne félj,az ég kiderül,

Ne félj ,mert nem vagy egyedül !

Ne félj,ha utad véget ér,

Ne félj,mert Veled leszek én,

Ne félj,mert sokan állnak körül,

Ne félj,többé nem leszel egyedül !

2010.05.21.

162.
Első szerelem.
Írta Miklós Csaba

Volt egy kislány,emlékeimben él,

Vajon ma hol,vajon merre él ?

De régen történt nagyon,

Pontosan ,nem is tudom ,mikor !

Én öntudatos ,felsős,ötödikes,

Ő kicsi alsós és negyedikes ! !

Egymástól nem laktunk messzire.

Néha láttam ,az iskolába sietve,

Nem volt mellettem helye !

Mikor láttam egyszer,nagyon sietett,

Előttem,egy kicsi fiút vezetett!

Ez lett,ami ,felmérgesített !

Fekete ,hosszú,volt a haja ,

Teljes  erőből,nagyot rántottam rajta !

És mint egy győztes hadvezér,vonultam tova !

Sírni kezdett nagyon, megsajnáltam,

Mindenemet,neki kínáltam !

Golyót,csúzlit, régi pénzeket,

De ezekkel,nem hatottam meg !

Hónapokkal később,egy színdarabban,

Mint Tündér Ilonát láttam !

Olyan szép volt,olyan gyönyörű,

A mai napig,nem tudom feledni !

Forró volt az arcom,borzongott mindenem,

Ott,abban a pillanatban,

Érintett meg,az első szerelem !

2010.05.15.

163.
Tegnap délben kezdődött.
Írta Miklós Csaba .

Egy szép szerelem született,

Tegnap délben kezdődött !

A hölgy neve Babett,

Annyira lenyűgözött,

Szívem közepébe költözött !

Megbabonázott,

A pillanat törtrésze alatt !

De láttam, Ő is így érezhetett,

Bár nem szólt, de szinte esengett !

Egy mosolyért, egy simogatásért !

Nehezen váltunk el,

Kértem sosem hagyjon el !

Ő csak nézett, szomorú szemekkel,

A kerítést nehezen engedtem el !

A sarokról még visszaintegettem,

Szemem elől nem tévesztettem !

Ma reggel első utam Hozzá vezetett,

De mit látok, szerelmem Babett,

Egy idegen Úr előtt tetszeleg !

Kihűlt azonnal szerelmem,

Megfogadtam, többé első látásra,

Nem szeretek egy kiskutyába !

2010.05.15.

164.
Egy szép nap.
Írta Miklós Csaba 

Egy nyári szép napon,melyre készültem nagyon,

Festeni indultam vidáman, egymagam !

Ide a közelbe,a kis kerek erdőbe !

Volt egy nagyon szép hely,csendes nyugalmas,mely

Éppen a megfelelő lesz !

A széléig kocsival mentem,mikor kiléptem,

Máris egyedül lettem !

És körülvettek a fák,a fenyvesek !

Egy csacsogó kis patak,a közelben szaladt,

Kanyarogva a fák alatt !

Gyönyörű volt,szinte elvarázsolt,

De a felszerelés,még egyben volt !

A hely varázsa megfogott,olyan szépséges volt !

A távolban gólyákat láttam,kakukkszót hallottam !

Csak szemlélődtem ,nagy békével a szívemben ,

Ünnepi csenddel lelkemben !

Már régóta kellett volna festenem,

A kis patak felett,fecskék gyülekeztek .

Fiatalok és öregek,repülni tanították a kicsiket !

Akkor már ültem,s ebédre süteményt vittem ,

A lábaim alatt,egy nagy hangya csapat,gyülekezett,

Elkezdték hordani haza,a morzsa darabokat !

A fák között,ahogy láttam,egy kis őz közeledett,

Óvatosan,mintha kíváncsi lett volna a világra !

A messzi táj,békés,kék párákban úszott,

Békés,csodálatos volt az idő állni,látszott!

A víz szélén,a sárga liliomok alatt,

Egy nagy béka pöffeszkedett !

A levegőben, bogár zsongott,dalos madár énekelt,

A nap tüzesen ragyogott,szinte remegett!

Kezdtem érezni,festeni ,itt nem lehet ,

Órámra néztem,ahol egy katicabogár,

Repülni készült éppen !Árnyékba húzódtam,

Picit elbóbiskolhattam ,

Mert mikor kinyitottam szememet,

Már csendesen közeledett az est !

Egy kis tücsök is,hegedülni kezdett !

Mikor egy kicsi csillag kigyúlt,

Kis kocsink,hazafelé indult !

Egy boldog festővel és egy festetlen képpel !

2010.szeptember 9.

165.
Kedves Ágnes.
Írta Miklós Csaba

Kedves Ágnes megleptél,

Hogy így köszöntöttél.

Az írásod nagyon szép,

Emlékeimből,előkerül egy kép.

Kicsi fiú voltam még.

Amikor ,megcsípett egy méh.

Nagyon sírtam ,sikítoztam !

Édesanyám ölbe kapott,

Nagyon sok puszit adott .

Becézgetett ,simogatott,

Csendesen megnyugtatott .

Végül már,csak azért sírtam,

Mert a méhecskét sajnáltam !

Ez az emlék,a szeretetről szólt !

Nem a szemem látta meg,

Szívem érezte meg,szereteted !

Nagyon köszönöm Neked !

2009.szeptember 11.

166.
Elbúcsúzni.
Írta Miklós Csaba

 Elbúcsúzni,mindig nehéz ,de nagyon fáj,

 Ha barátoktól  búcsúzunk el !

 Fáj a szívem,de megteszem,mert

 a játékot ,nem ronthatom el !

 Nagyon fáj a közönyötökért,

 A dermedt,hideg légkörért !

 Utoljára írtam pár versemet,

 Amire sajnos ,senki sem  felelt !

 A hiba bizonyosan,bennem van

 Most úgy érzem,szegényebb

 Leszek sokkal !

 Én emlékezem majd rátok,

 Kedves régi jó barátok !

M.(mindenkinek ) Csaba !

2010.április 14.

167.
Édesanyám.
Írtam  Miklós Csaba

Talán nem is voltál,oly régen elhagytál,

Hogy tehetted ezt velem ,mikor azért éltél,

Hogy csak engem szeressél !

Te mondtad,mindig így !

Mikor itt hagytál,becsaptál !

Mert én már nem szerethetlek,

Magamhoz nem ölelhetlek !

Csak emléked maradt,ami nem ugyanaz !

Nekem nincs anyám sem apám,

Csak a keserű könnyek törnek rám !

Drága anyám,csak kisfiad lehettem,

Nagy fiad,már sohasem !

Imádtalak ,olyan jó voltál,

Nekem mindenben ,példát mutattál !

Tőled tanultam a szeretetet,

Örököltem Tőled a jóságot,szépséget!

Nekem gyűjtötted ,minden kincsedet !

Csak életed ,s Magad nem kímélted !

Mikor elbúcsúztam Tőled,

A nagy csendben ezt ígérted ,s kérted,

Mindig veled leszek,óvom léptedet!

Kisfiam,szeresd az embereket !

Hisz Ők,velem együtt,szeretnek tégedet !

Azóta már eltelt sok sok év,

A kőkereszten ,megfakult a kép !

De halvány,biztató mosolyod a régi,

Kisfiam,akarj mindig szeretetben élni !

2009.május 22.

168.
Hol van már ?.
Írta  Miklós Csaba

Megcsillan a víz,üde szellő simogat,

A távoli part hűs párákba olvad!

Csak emlékeim forrók,égetik lelkem,

Sírás szorítja torkomat,összeszorul szívem !

Nem kímélnek ,könnyeim csordulnak,

Egyszer régen ,a múlt tengerében,

Itt álltunk a parton,elhalt szavunk !

Öleltük egymást,végtelenül ,mohón ,éhesen,

Éreztük ,ez nem változhat sohasem !

Így marad örökké,a boldogság túlcsordul,

Távoli messzeségben,egy harang kondul !

Úgy mint régen,a múlt édes emlékében,

Hol van már,hová lett,a régi boldogság !

A felhőtlen,csodálatos drága fiatalság!

2009. május 8.

169.
Könnyes szemmel.
Írta  Miklós Csaba 

Könnyes a szemem,
fájó szívvel emlékezem,

Hová lett jóságom,szeretetem ?

A durva élet,mindent elvett,

Adott is ,de csak keveset !

Elvette lelkemet,az értelmemet,

Durva kíméletlen lettem !

Nem törődtem senkivel,

Csak magam kíméltem !

Van e remény,van e kiút,

Rám talál még ,a kivezető út ?

Addig kegyetlenül büntetem magam !

Amit tettem ,ezerszer megbántam !!

Szeretnék újra jó lenni,mindent jóvá tenni !

Mindenkit szívemre ölelni,

Ezután Őket,soha el nem hagyni

2009.

170.
Jó Apám ,hol vagy már ?
Írta Miklós Csaba

Nagyon siettél utadon,

Emlékeid kutatom!

Törékeny alakod,

Mosoly az arcodon!

Ahogy fogod kezem.

Egyengeted léptem.

Nem kellett volna sietned,

Idő előtt elmenned.

Hiányzol ezt ugye tudod?

Nincs nyitva ablakod,

Ami előtt ültél sokat,

Múlatva a hónapokat.

Nem intesz utánam a kapuból,

Nem csengetsz,az ajtómon ,

Nem húzod fázósan kabátodat,

Nem felejted itt kalapodat!

Nagyon érzem hiányodat!

Sosem voltam jó fiad!

Nem kísér a tekinteted,

Nem simogat meleg kezed,

Nem gondoltam Rád sokat,

De már tudom hibáimat.

Jóvá tennék minden hibát,

Egy halvány mosolyodért!

Már nagyon szeretlek,

Többé sosem feledlek!

Sokat imádkozom Érted .

Te voltál a legjobb Apa,

Én ilyen ,nem lehetek soha

Újra hazajöttél,

Példaképem lettél,

Mindig itt leszel velem,

Újra fogod a kezem !

Papa ,emlékszel ?

Utaztunk sötét hajnalokon,

Vacogtunk  hideg vonatokon

2010.február 18.

171.
Ébred a természet.
Írta Miklós Csaba 

Ébred a természet,

Hagyva téli álmát ,

Siet ,hogy behozza ,

A lemaradását !

Cirógat ,simogat,a langy,

Tavaszi szellő,

Csillogó fényeket,

Csalogatva elő !

Szikrázva ragyog a

Vakító kék ég,

Újul a természet ,

Minden csodálatos ,szép !

Minden zsendül ,pezsdül,

A világ kizöldül !

A Tavasz Tündérnek

Nevetése csendül,

Örömében újra,

S újra táncra perdül..!

2010.április 24.

172.
Sárga rózsa
Írta Miklós Csaba

.Már nagyon nehéz a járás is nekem,

Sajnos többet pihenek,mint amennyit megyek!

Most,éppen egy kis patak hídján állok meg ,

Messziről látom,valamit hoz a lassú víz ,

Ez kíváncsivá tesz,vajon mi lehet ez?

Nézem,egy szál sárga rózsa, ami lassan ideér !

Egy régi emlék gyúl fel bennem,

Valaki régen ,arra kért,ha Őt baj érné,akárhol járok,

Egy szál sárga rózsát dobjak emlékére a vízbe!

S most ez,mely lassan távolodik tőlem,

Vajon kinek a titkát vitte magával a csendben?

Lassan távolodik, nézem ,amíg a messzeségbe vész,

A szívem hirtelen lesz nagyon nehéz !

A sötét víz nem felel, időtlen időt idéz !

2009. szeptember 22.

173.
Áldjon meg.
Írta Miklós Csaba

Áldjon meg Téged az Úr,

Hogy őszintén szerethess !

Ne harag legyen szívedben,

Hanem békesség, szeretet.

Legyen Veled a béke olajága,

Kísérjen végtelen utadon,

Indulj bármerre, érj révbe,

A szenvedés kín poharát üríted !

Verejtéked földre hull,

Kereszted súlya vállaid nyomja.

Könyörgök Uram,légy Hozzá kegyes !

Hisz Ő nem kér, nem követel

Így éri él a vég,

S lesz útja, örökre végtelen !

2009.szeptember 11.

174.
Várj.
Írta Miklós Csaba

Várj rám mindig,

Az életed végéig,

Várj ha kell,

Az idők végezetéig !

175.
Várok...

Várok Rád mindig,

Az életem végéig,

Várok ha kell,

Az idők végezetéig !

2009.november.

176.
A titok.
Írta  Miklós Csaba

A titok szorítja szívedet,

Elgyengíti lelkedet.

Nehéz magadban tartanod,

Nehéz nem kimondanod.

Kényszerít hogy fuss előle,

Mielőbb szabadulj tőle.

De Rád bízták, nem teheted,

Lelked mélyére temetheted.

Tőled nem tudja meg soha senki,

Ha a sírba is kell vele menni.

Óriási teherként vinni kell.

Te megőrzöd ameddig kell,

Lelkedet el nem adod !

2009.11.01.

177.
A búcsúzás.
Írta  Miklós Csaba

A búcsúzás elmúlás,

Vajon végleg elmegyünk,

Vagy vár egy más világ ?

Vár ránk valaki, vagy

Nincs senki odaát ?

Akkor miért sietünk.

Az élet elől menekülünk ?

A visszatérés már nem lehetséges,

Maradnánk itt, de utunk véges,

Valaki egyszer az utolsó lesz !

2009.06.15.

178.
Mentem a.
Írta Miklós Csaba

Mentem a csendben lassan,

egyszer visszanéztem !

Arcomat érte a sápadt fény,

Ahogy nyugodni készült a nap,

Az ég szürke peremén !

Lassan könnyem csordult,

ahogy megmozdult a szél,

Erőm elfogyott,a hideg dermesztően ér !

Itt az alkony, lassan leszáll az éj,

Egy hosszú élet, éppen a  végére ér !

2009.10.09.

179.
Senki szívében.
Írta Miklós Csaba

Senki szívében gyűlölet nem lehet,

Mert az jóra, sohasem vezet !

Csak a szeretet az, ami éltet,

Ami előre viszi a létet !

Szeressünk, imádjuk akit szerethetünk,

Mert az élet ajándéka, ez nekünk !

De ha később, egymástól el is búcsúzunk,

Mert egyszer elválik utunk,

Emlékezzünk Rá, hiszen szép volt !

Amit örök emlékül ránk hagyott !

Ez az emlék, maradjon meg örökre,

Szívünk legbensőbb rejteke őrizze !

2009.07.07.

180.
Szeretnék.
Írta Miklós Csaba

Szeretnék megnyugodni,

Sorsommal békét kötni !

Barátim, kik szerettetek,

Mára már elfeledtetek ?

Hol a sok szép boldog óra,

Az emlékek csodás múltja.

Barátim, kik szerettetek,

Múltamra fátylat terítsetek !

Szeretném, ha szeretnétek,

Soha el nem felednétek !

Én már mindenkit szeretek,

Isten áldjon, Benneteket !

2009.07.21.

181.
Elszállt az élet.
Írta Miklós Csaba

Elszállt az élet, csak egy kevés maradt,

Most próbálom utolérni magam !

Futok, rohanok, mindenbe belekapok,

Hiába minden, képtelen vagyok,

Utolérni azt, ami már régen, messzire szaladt !

Amíg fiatal az ember, nem számít semmi sem,

Hiszen a napok egyformán telnek el !

Napra új nap jön, a nap mindig ragyog !

De ha egyszer leáldozni készül,eszmélünk,

Mindenünk oda van, csak a csend marad !

Ráncok, hajlott hát, ostoba nyugalom,

A kék madár elrepült, hasztalan !

Nem zöldell több virág, csak a sírokon !

A fiatalság tele ajándékkal,

Szépséggel, dallal, vidám hangulattal !

A múlté maradt minden, nekem nem jutott semmi sem,

Mert nem nyújtottam felé a kezem !

Most már késő, nincs lehetőség semmire,

Csak az öreg szív, sajdul néha bele,

Fájó sok szép emlék könnye mossa le !

2009.12.06.

182.
Ha.
Írta Miklós Csaba

Ha nincs bennünk jóság és szeretet,

Teljes életünk nem is lehet !

Ha szeretünk, mindenkit átölelhetünk,

Jóságunkkal mindenkin segíthetünk !

Szeressünk és adjunk, így boldogok leszünk,

Emelt fővel mindig előre nézhetünk !

2009.05.20.

183.
Csendesen.
Írta Miklós Csaba

Csendesen beszélget a tűz velem,

Közben sok drága emléket idéz fel!

Duruzsolva csend dunnába bugyolál,

Fülembe szép régi dalokat dudál !

Kedves régi szép emlékek jönnek elő sorban ,

A kedvesebbek ,mintha most történtek volna !

Gyermekkoromba repít az emlékezet szép madara,

Édes jó anyám ölel büszkén magához !

Hiszen kicsi fia,első ötösét hozza,

az iskolából ahol éppen az első osztályt járja!

Aztán már egy újabb szép emlék,

Hogy fegyvert tart kezében ,a derék legény !

Egy újabb színes kép,gyönyörű ,ifjú feleségem,

Karjaiban tartja drága,első gyermekét !

Andreát ,aztán másik képen Krisztinát és Petyát !

Itt van Tündéri unokám az egyetlen kincsem,

Aki  ,a szép jövőt hozza majd el nekem !

Majd Ő fogja meg ,reszkető kezem,nehogy elessem !

Feleségem ,jön velem, mert szeretné ,akarja,

Adni a reményt ,még lehet együtt sok boldog év !

Este van,már nem pattognak a fahasábok

A szép emlékek ígérnek  szép álmot !

A puha meleg,csendbe ,békességbe takar,elaltat,

Az élet ritkán volt velem kegyetlen ,de amikor

Elvette gyermekem,megbüntetett az Isten !

Ezután legyen sorsom csendes öröm ,boldogság,

Legyen velünk,a szépség és a jóság ! 

Életünk  legnagyobb ajándéka lehet,

A múltidéző ,szépséges emlékezet !

2010.02,18.

184.
Nyomomban.
Írta Miklós Csaba

Nyomomban jár ,az óvatos szerencse,

Csak kísér ,de soha útól nem ér!

Miért vár,nem futok el előle

Nagyon szeretném ,ha egyszer utol érne!

Nem engedném el ,a barátom lehetne ,

A jószerencse,mindent jóvá tehetne !

A betegség elfutna,  elmenekülne,

Nem lennék többé szomorú  és gyenge!

Igaz,ez nagyon is furcsa lenne,

Mert részem ,eddig ,nem volt soha benne!

Hogy önfeledten nevessek,

Terhére soha,senkinek ne lehessek !

Ne rontsam el mások kedvét,

Én hozzam nekik a szerencsét!

Nagyon nagyon boldog lennék,

Nem tudom igazán,még mit is tennék,

Örömöt ,szeretetet adnék ,sugároznék!

Mindenkit nagyon boldoggá tennék!

De ,azt hiszem ,ez csak egy szép mese,

Engem soha nem ér el,a forgandó szerencse!

2010.január 12.

185.
Ha Szólnál.
Írta Miklós Csaba

Ha szólnál, szólnék,

Ha kérnél, adnék,

Ha hívnál, mennék,

Ha sírnál, nagyon sírnék,

Ha halnál, Veled halnék,

Mert én, a tükörképed lennék !

2009.július 4.

186.
Most már..
Írta Miklós Csaba

Most már ezután, csak az idő rohan,

Vagy megáll, olyan mindegy már !

Nincs ki fogja kezem, s úgy suttogja,

Maradj még, ne siess,ne hagyj el soha !

2009.augusztus 13.

                

187.
Vagyok.
Írta Miklós Csaba

Vagyok aki vagyok, jövök megyek,

Nem e világon élek !

Itt nem ítélek, kérek, csak kérek !

Hírem megelőz, a jó, óva int !

Büntetsz, átkozol, újjal rám mutatsz !

Szíved kín égeti, nem szabadulhatsz !

Kezem tiszta, arcod elé emelem,

Érintsd ajkaiddal, megérdemli azt !!!

2009.május 30.

188.
Boszorkányok.
Írta Miklós Csaba

Boszorkányok pedig nincsenek,

Kivéve a kivételek !

Háromszáz éve elégtek,

De néhányan előjöttek !

Kártyából jövendölnek,

Varázsgömbből jót ígérnek !

De vigyázzunk, mert bájosak, szépek,

Férfi szívek , rabul esnek !

Mint pille a lángból, fényből,

Nem szabadulnak a bűvkörből !

2010. 01.11.

189.
Az élet.
Írta Miklós Csaba

Az élet csodaszép is tudna lenni,

Miért csak későn lehet észrevenni ?

Miért kell hozzá bú és bánat,

Megtört szív és alázat !

Miért kell végső búcsú, szánalom,

Soha el nem múló fájdalom,

Mikor szerethettünk volna,

Mert ilyen barátság nem lesz többé soha !

2009.06.11.

190.
Emlékember.
Írta Miklós Csaba

Emlékember vagyok,

Emlékeket adok , kapok !

Van akinek drága,

Van aki sosem bánja,

Ha emléke elhagyja !

Más mindent megadna,

S ha szíve megszakadna,

Csak boldogabb volna !

Az emlékek törnek,

Lassan cserepek lesznek !

Össze többé sosem állnak,

Múltunk részévé válnak !

Van akinek az emléke drága,

De van, ki képembe vágja !

Van aki siratja,

Van ki csak azt suttogja,

Anyám, csak egyszer láthatnám !

De az idő múlik, minden elmúlik,

Már az emlék is emlékké válik !

2009.10.10.

191.
Szállj.
Írta  Miklós Csaba

Szállj, repülj büszke sólyom,

Hasítsd a kék eget,

De én, innen lentről,

Nem repülhetek veled !

2009.11.03.

192.
Elsimult.
Írta Miklós Csaba

Elsimult lelkem tengere,

A nap újra nevet !

Elvonultak a sötét fellegek,

Újra lesz kikelet !

2009.12.21.

193.
Talán türelmetlen.
Írta Miklós Csaba

Talán türelmetlen voltam,

Talán túl korán szóltam,

Talán még nem kellett volna,

Talán várhattam volna,

Talán féltem, időm nem maradna !

Az idő nem ismétli magát soha,

Örökre elmúlik egy csoda !

A fényes értelem, a forró érzelem,

Többé nem mosolyog egymásra sohasem !

2009.08.01.

194.
Egy nap.
Írta Miklós Csaba

Egy nap, amely sem szép, sem különleges,

Egy különös, csodás illatra lelek !

Mely rögvest izgatni kezd !

Honnan ered, kié lehet ?

Kihez tartozhat vajon !

Mert ilyen nem lehet sehol !

Annyira csodás, olyan kellemes,

Párja sincs, hiszen nem is lehet !

Most már, mindig keresem, kutatom,

Utam soha fel nem adom !

S ekkor hirtelen, ott terem a varázsos illat,

Mi nem hasonlíthat semmihez !

Egy szál csodás, Mária liliomszál, az

Ontja rám illatát !

Szemembe hirtelen, könnyet csal,

Egy régi-régi emlék, Édesanyám kedvence ez,

Mely kertünkben, egyszer még nagyon rég,

Ontotta csodálatos illatát ránk !

2010.09.21.

195.
Hullanak.
Írta Miklós Csaba

Hullanak a levelek,

Könnyezik a természet.

Siratja a forró nyarat,

Az elszaladt szép napokat !

Siratja az emlékeket,

A csodaszép reggeleket !

A beteljesült álmokat,

A ragyogó csillagokat !

De bízik is magában,

Az ébredés varázsában !

Amikor majd minden zöld lesz,

A természet, hullámzó tenger lesz !

Megújul az egész világ,

A természet ünnepli magát,

A megújuló örök csodát !

2010.szeptember 30.

196.
A csodálatos.
Írta  Miklós Csaba

A csodálatos zene átölel,

Gyengéden elringat,

Lágyan a magasba emel,

S anyám kezével simogat!

2009.április 14.

197.
A gondolat.
Írta  Miklós Csaba

A gondolat mindig szabad,

Nem törheti le az akarat !

Senki nem emelhet gátat,

Mások gondolatának !

2009.09.05.

198.
Nekem már.
Írta Miklós Csaba

Nekem már a csend kell,nyugalom ,

Derengő hajnal,Békés alkonyok !

Tűz parázsa,állandó csendesség,

Talán egy tücsök kedves szava!

Arcomba húzott meleg suba,

S belül a szívem békés nyugalma !

2009.12.01.

199.
Barátkozz meg.
Írta Miklós Csaba

Barátkozz meg Magaddal,

Barátkozz meg sorsoddal !

Az élet szépséggel is teli,

Fogadd el ,akkor engedi ,

Hogy tudj csodát tenni !

Hiszen Belőled már nem tud lenni,

Más csoda ,ezen a világon !

Hozzád hasonló nincsen,

Így áldjon meg az Isten !

Gondolj mindig a  jóra ,szépre ,

A jóságos Teremtőre !

Legyen mit elfogadni Tőle ,

Békésen ,lassan,lépegess előre !

2010.08.28.

200.
Búcsúzik.
Írta Miklós Csaba

Búcsúzik a tél

Könnyezve mesél,

Milyen szép volt a táj,

Csilingelt a szán,

Nevettek a gyerekek ,

Ünnepeltek  az emberek !

Szép volt a hófehér,

Csendbe takarózó világ !

A vakító kék ég,

A csend a hallgatás ,

Már menne tovább,

A fehér világ,

Vinné magával ,

A havat szelet,

A susogó fenyő rengeteget !

Ígéri a tél,állja szavát,

Visszatér,ha nagyon akarják!

Adjon helyet a napnak fénynek,

A nevető,kedves embereknek,

Jöjjön a tavasz,a langy meleg,

Csicseregjen a vidám madár sereg!

2010.március.28.