1.
Ragyog.
Írta Miklós Csaba
Ragyog ,árad a Nap fénye,
szívünket végre öröm is érje !
Én nagyon boldog vagyok
mert Neked, a férjed vagyok
és az is maradok amíg élek
sugározzon rám a Te fényed !
Fürödhessek benne örökre
tisztul szívem és a lelkem tőle !
Erősítsd meg újra lelkemet
viszonozzam örök szerelmedet !
Átölellek,a szívembe zárlak
Többé már soha sem engedlek !
2012.02.08.
2.
Boldogságunk.
Írta Miklós Csaba
Boldogságunk kezdetén éltünk szépen
kertes családi házban, csak mi ketten !
Gyorsan teltek boldog napok,hónapok
soha még nem voltunk ilyen boldogok !
Csínosítottuk,szépítgettük a kis házat
nekünk ez jelentette, az egész Világot !
Sajnos egyszer kórházba került Anyánk
főtt a fejünk mit vigyünk ajándék gyanánt
Én egy nagy csokor liliomra gondoltam
mert, Ő nagyon szerette a bódító illatát !
De párom szerint, kórházba nem való !
Végül kisütöttük,főzzünk finom húslevest
annak biztosan örül,a drága nagy beteg !
Biciklire pattantam,csirkét hol vehetek,
délután a faluban nagy utat tettem meg !
Lassan esteledett már,mikor hazaértem
örömmel,hogy végül sikerült vennem !
Drága szép párom a kapuban állva látta
Üres a szatyor nincs benne a levesnek való !
Akkor,most mi lesz ,nézett szomorúan rám
nevetve mutattam, a csibe a kormányon áll !
Később,amikor éles kést keresve lenéztem
a szerencsétlen,riadt kis állat engem nézett
olyan,nagy szomorúság,ült a szemében,
tudtuk,,nem lesz belőle leves ,sohasem !
Már jóval később,Anyánknak elmeséltük
Ő boldog volt és nagyon nagyon örült !
2012.február.15.
3.
Gyönyörű.
Írta Miklós Csaba
Gyönyörű lett mint Tenmagad
látod belőle is szépség árad
csak kicsit szeretni akartál
szépségedből ennyit adtál
Arcod nézem,elmerülök
szemed kékségében
nagy lelki békédben
abban a szépségben
mely belülről tündököl
ragyog szép arcodon
honnan van benned
mondd el ha tudod
mi csodás titkod ?
2012. 02.19.
4.
Csend.
Írta Miklós Csaba
Csend van,egyedül vagyok
kavarognak a gondolatok
meleg van és félhomály
az egyedüllét, most fáj
miért nem vagy velem
mondd, jobb nélkülem
szomorú lett tekintetem
látod, én máris könnyezem
a hiányod nagyon fáj nekem
2012. 02.13.
5.
Pár perc
Írta Miklós Csaba
Pár percig egyedül voltam
kicsi unokámat dajkáltam
nagyon jó volt,mikor aludt
nézegettem szép kis arcát
a két apró kis kezecskéjét
a drága kipirult arcocskáját
nyugodt csendes pihenését
ahogy néztem,nézegettem
benne mindenkit ismertem
réges-régi nagymamámat
drága csodás édesanyámat
feleségem szelíd tekintetét
a kislányom szép mosolyát
felismertem az élő csodát
Lottikában él az egész Világ !
2012.február.13.
6.
Szeretlek.
Írta Miklós Csaba
Szeretlek,mindig erre gondolok
Te jöttél , én pedig mentem ott
mentünk,végül eggyé vált utunk
négy évtizede együtt harcolunk
nagyon sok minden megtörtént
ami, ennyi idő alatt történhetett
végül három gyermek született
neveltük Őket tudásunk szerint
hármukból kiváló felnőtt is lett
végül még két unokánk érkezett
Enikő felnőtt,Lottika egy Csepp !
2012.február.13.
7.
Új nap.
Írta Miklós Csaba
Dereng az új hajnal
a Nap lassan felkel
álmosan körültekint
picit még visszabújik
aztán Rád mosolyodik
sugarával kötözködik
ébredj hamar szépség
üdvözöl fénylő kék ég
üdvözöl tavaszi szellő
hajnali madár csicsergő
kedves férjed kócos haja
reggeli halvány mosolya
karjával átöleli vállad
megcsókolja az arcodat
lassan magához húz
Te boldogan hozzábújsz
minden gondod elveszik
a Nap is újra eltűnik.
2012,február.11.
8.
Ne tedd.
Írta Miklós Csaba
Ne fordítsd árnyékba gyönyörű arcodat
szeretném látni,szépséges mosolyodat
szeretném látni,hogy ragyog Rád a fény
szeretném látni tündöklő szemeid íriszét
szeretném látni csillogó hullámos hajadat
szeretném egyszer még érinteni arcodat
szeretném még egyszer érezni illatodat
szeretném újra hallani becéző hangodat
és újra álmodni Veled szépséges álmodat
szememben örökké őrizni látomásomat !
2012.február.14.
9.
Szavaimmal.
Írta Miklós Csaba
Szavaimmal csak Téged simogattalak
Szerelmemmel Téged oltalmaztalak
Könnyeimmel áztattam drága arcodat
Csókjaimmal borítottam homlokodat
Szemeiddel örökre raboddá tettél
Drága szíveddel magadhoz kötöttél
Mosolyoddal ragyogva köszöntöttél
Karjaiddal örökkön engem öleltél
Illatoddal aztán végleg elbűvöltél
Szerelmeddel engem kitüntettél
Mint csodás virág mező közepén
Te egyedül csak nekem teremtél !
2012.február.16.
10.
Lehet.
Írta Miklós Csaba
Lehet álmodni fényes nappal
lehet a ragyogó csillagokkal
lehet fájó, égő, szomorú szívvel
lehet ábrándozó, édes lélekkel !
Én, az utóbbival nagyon szeretnék
álmodni,hogy az élet milyen szép,
elmondani mennyire szeretlek,
boldog vagyok,hogy Veled lehetek !
Mindent csak Neked köszönhetek
Neked írok,s általad Mindenkinek
hiszen én szeretem az embereket
Szeretem,ha Ők viszont szeretnek
Mindenkit őszintén szívemre ölelek
A Jóisten Mindnyájukat áldja meg !
2012.február.10.
11.
Valóban.
Írta Miklós Csaba
Valóban érinthetlek,
így leszel áttetsző,
fényben tündöklő,
érinthetem kezedet,
simogatom lelkedet,
érezhetem ajkad ízét,
égető tüzességét,
lehetek én a csoda ,
ki megváltó lesz maga ,
hűsítve szomjadat
letörli arcodat,
elveszik szemed tűzében,
elég lángjaid hevében ,
megsemmisül átváltozik,
végül örökre eltűnik.
2012.02.08.
12.
Emlékszel.
Írta Miklós Csaba
Emlékszel,Te jöttél felém
arcod körül,játszott a fény
ősz volt,hullottak a levelek
a szívem,megtalálta szívedet
rabul ejtettél ott,mindörökre
az előttünk álló hosszú évekre
Szép voltál,mint egy Tündér
bájos elbűvölő,mint egy Isten
nekem adtad drága kis kezedet
az Isten ezért áldjon Téged meg
így teltek-múltak a boldog évek
éltünk szépséges hosszú időt
ennyi idő után már idősek vagyunk
tovaszállt rég drága ifjúságunk
de ha néha lopva Rád nézek
szívem sajog úgy szeretlek
lelkem boldog és nagyon örül
látom a fényt csodás arcod körül
2012.január.23.
13.
Ahogy.
Írta Miklós Csaba
Ahogy múlik az idő
szép csendesen,úgy
szelidűl a viharos
szerelem, lassan
szeretetté nemesül,
aztán a vágyak más
formát találnak,elég
ha egymás szemébe néznek
és amíg élnek a fények,
még minden szép lesz.
2012.január.22.
14.
Soha nem.
Írta Miklós Csaba
Soha nem láttalak olyan szépnek
mint amikor megismertelek !
Arcodat fény ragyogta körül
melegség áradt mélyen belül
szívem szépséges rejtekében
Királynő voltál,s vagy örökre
Isten nekem teremtett Téged
engem pedig biztosan Néked,
hogy adjunk egymásnak szépet
sok csodás emberi értéket !
Mert lelkünk már csak erre vár
érzed szíved melegségét már
Te élő, megbocsátó csoda vagy
mert sírva,csak Te tudsz adni
két ölelő karod felém kitárni
Ölelj át és szoríts magadhoz
érezd ,szívem Neked dobog
szemem örökké Rád ragyog
könnyeimen át már látom
szeretsz,gyönyörű virágom !
Érezd,hogy nagyon szeretlek
bocsásd meg minden vétkemet
Nagyon ostoba voltam és önző
igazi értékkel sosem törődő
csak elnéztem a fejek felett
most bánom meg bűneimet
senkivel sohasem törődtem
csak öntörvényűn ítélkeztem
hittem balgán,mindenki szeret
de százszor kiderült csak egy
van aki önmagamért szeret
aki mindig rám várt és féltett
miattam könnyezett rengeteget
mindig, ezerszer megbocsátott
eltékozolt sok sok szomorúság
soha meg nem érdemelt jóság
után, előtted meghajtom fejemet
szívemet két kezedbe teszem
kérlek most ítélkezz felettem !
Ha akarod,a Mindened leszek
őszintén szívemből szeretlek !
15.
Lennék.
Írta Miklós Csaba
Lennék könnycsepp arcodon
lennék szépséges mosolyod
lennék egy kedves üzenet
mely felvidítja drága lelkedet
lennék lágy szellő, gondot űző
lennek lágy érintés,kis felhő
lennék virág csodálatos illata
lennék egy csók forró nyoma
lennék egy kedves édes ölelés
lennék reménység szívedben
ég kékje szépséges szemedben
lehetnék varázserő kezedben
lehetnék egy boldog szerelem
múltba néző szép emlékezet
lehetnék a mindened Neked
csak ki kell nyújtani kezed.
16.
Találj rám.
Írta Miklós Csaba
Ékes madár dallal
pirkadó hajnallal
ködös messzeséggel
találj rám szerelem!
Kelő Nap fényével
langyos melegével
bársony érintéssel
találj rám szerelem!
Vadvirág illatával
egy nap csodájával
csodás valósággal
találj rám szerelem!
Csábos mosolyoddal
lágy ölelő karoddal
gyönyörű szemeddel
találj rám szerelem!
2012.január.23.
17.
Keresem
Írta Miklós Csaba
Keresem a szép szavakat,
hogy Neked szépeket mondjak !
Milyenre lenne kedved,mint
mikor megkértem a kezed,vagy
mikor először kimondtam a neved?
Vagy mikor Te készültél haza
és megláttad szememben a könnyeket,
kimondtam először,hogy szeretlek !
Melyekre gondolsz Szöszim,
nem tudhatom,de a szívem zakatol,
most mondjak csak még egyet,
amíg élek,Téged Szeretlek !
2012.január.
Csak Neked szépséges Hűséges szerelmem !
18.
Amikor mindenre.
Írta Miklós Csaba
Amikor mindenre ragyog a fény,
hiszi az ember,semmitől sem fél
Könnyűnek,boldognak érzi magát
bátrabban követ el egy- egy hibát
Volt mikor én sem gondoltam meg,
hogy súlyos hiba-e amit teszek !
Bizony sokszor megbántottam azt
aki életében,a legfontosabbnak tart
Hibáztam sokat,pedig szeretem, a
Jó Isten,ajándékba adta Őt nekem
Bár nem kért rá, mégis megteszem
Őszintén kérlek,bocsáss meg nekem !
Láttam sokszor a fájó könnyeidet
Hittem,hogy engem,nem hatottak meg
Már nagyon bánom,észre tértem én
Veled leszek mindig,drága Tünemény
Képes voltál szenvedni,egy életen át
Könnyelmű férjedért harcoltál éveken
Büntess meg bocsáss meg, elviselem
Nevess rám még egyszer, egyetlenem !
2010.12.06.
19.
Csak Téged.
Írta Miklós Csaba
Csak Téged lehet igazán szeretni,
többről,nem is érdemes beszélni,
másik felem vagy,a jobbik oldalam,
nem is kell magamnak mondanom !
Már régi keletű,ez a szépséges szerelem,
amit a Jóisten ajándékba adott nekem !
Vele adott Téged,a drága Tündéremet ,
hogy amíg él,vigyázzon engemet !
Óvjon minden bajtól, bútól,betegségtől,
hogy Neki élhessem szépséges életem,
beszéljek Neki örök szerelemről !
Áradjon Felé nagy szeretetem,
hogy érezze mindig,én nagyon szeretem !
Ne kételkedjen,igaz szavaimban,
s kell, hogy tudja,mindig ,csak Ő kell nekem !
Mindig Téged szeretlek,ha ez fontos Neked,
mert másként,nem lehet ,élni a szerelmet !
Az csak egy lehet,ami kitart majd a sírig ,
mikor lezárod szemem,addig a pillanatig !
2012. január 11.
20.
Megérkezett.
Írta Miklós Csaba
Megérkezett az Égi ajándék
drága lelkednek a szépség
Egy élő, gyönyörű gyermek
örökös vágya fájó szívednek.
2011.december.22.
21.
Legyél.
Írta Miklós Csaba
Legyél nagyon boldog,
ezen az Ünnepen
mire szíved vágyott
végre megkaphatod
Egy Drága kis lélek
jön a Te házadba
békét hoz ajándékba
a gyönyörű kisbaba
Lotti a neve a Drágának
élete értelme a mamájának.
2011.december.22.
22.
Nézem.
Írta Miklós Csaba
Nézem arcod,szomorú
fájdalmat rak rá a bú !
Mi fájdítja drága szívedet
talán elkerül a szeretet
rosszul érzed,így igaz !
Szeretetre méltó vagy
de a párod én vagyok
tudom ,hogy mit akarok
azt akarom,hogy nevess
nevessen drága szemed
nyugodjon meg a szíved
legyél kicsit boldogabb
látnám édes mosolyodat
kisimítaná az arcodat !
Úgy,mint egyszer régen
szerelmünk kezdetében
boldog voltál és nevettél
minden szépet reméltél
de közben eltelt a sok év
megkopott a régi hév !
2011. dec. 10.
23.
Drága szíved.
Írta Miklós Csaba
Drága szíved,nekem adtad
megőrizted,mosolyodat !
Szép szemedben szeretet
őrzi a sok szép emléket !
Szeretlek nagyon Tégedet
Neked adtam szívemet !
Rád bíztam az életemet
szerelmeddel háláltad meg !
2011. dec. 10
24.
Telnek a napok.
Írta Miklós Csaba
Telnek a napok,de csak lassan múlnak
de jobb lenne most,ha,száguldanának !
Az én Édes kislányom,áldott állapotban
első gyermekét várja,nagy izgalomban !
Nagyon szeretné már, szívére ölelni
már csak pár nap,ennyit kell rá várni!
Nagyon várjuk ,hogy megjöjjön végre
mamának,papának drága mindensége!
Az egyhangú életnek,nagy nagy örömére
új fény költözik a szerető szívekbe !
2011,november,39.
25.
Mint minden.
Írta Miklós Csaba
Mint
Minden
Novemberben
Ha év vége közelít
Mi némán várakozunk!
Lassan érkezik az ünnep
A kis családunk is összegyűl,
Kezünkben virággal suttogunk
Várjuk,hogy végre Téged láthassunk
Rajtad Drágám,nem látszik meg korod,
mert a mai napig elbűvöl mosolyod !
Pedig, nehéz élet áll a hátad mögött,
hited s erőd ,soha meg nem törött!
Pedig voltak nagyon nehéz évek,
nagy akarattal átvészelted őket!
Voltak olyan évek,melyek suhantak,
de olyanok is melyek ólomlábon jártak!
Aztán emlékezem arra az időre,amikor,
boldog,nagy örömmel kisbabádat vártad !
Nálad boldogabb kismamát a Világ nem látott,
jóságos Tündérként nevelted drága kislányod!
Azután szaladtak,repültek a szépséges évek,
a jó Isten,még két gyermekkel áldott meg !
Imádtad Őket,imádtad drága férjedet,
szereteted nem mindig érdemelte meg !
Igaz,Ő csak szóban bántott ,tettekben soha,
de ez jobban fájt, Neked ,mint Isten égő ostora!
Tűrted bánatodat,viselted sebed,Isten nem segített
sohasem Neked, életednek ez a kora,fáj a legjobban,
mindent megtettél,mi erődből tellett,vártad holnapod
ilyen nehezen ,lemondóan telt-múlt szerény életed
de a kegyetlen sorsod,még nem kegyelmezett !
Önfejű párod.lassan.lassan megváltozott,
hű szeretetéből,egyre többet adott !
Rádöbbent arra,hogy Te mi vagy,
hogy életed neki áldoztad !
Jó,hogy így történt,
jó,hogy így esett !
A történetnek itt
vége is lehet !
A közben eltelt évek,
már szebbek lettek !
Nem hiányzik a szeretet,
már összefonja a szíveket !
Megbánó nagy szeretettel köszönöm Neked,
hogy azóta megbocsátottad minden bűnömet !
Köszöntelek drágám ha megengeded
azt kívánom,mindig boldogabb legyen !
2011.november.22.
26.
Már nem.
Írta Miklós Csaba
Már nem figyelek annyira,
ha könnyes a szemed
És nem sietek letörölni,
a szomorúságot,megcsókolni
fáradt homlokod !
Átölelni,a bút elűzni
még most könnyen lehetne !
Még mosollyal fáradt ajkadon
nevetve megbocsájtanál !
Még most átölelnél,vidáman
simogatnál!
De ,holnap,átölelsz-e még
könnyed nem lesz keserű ?
Nem lesz tartózkodó kezed,
mely oly sokat simogatott !
Ugye,tart még szerelmed,
ha már nem is forrón !
2011.október.22.
27.
Úgy érzem.
Írta Miklós Csaba
Úgy érzem,valami elsuhant felettem
talán a szeretet mozdult a szívemben
lehet,mert úgy érzem,jóság vesz körül
és ez az,melynek most mindenki örül
örülök én is,hogy nagyon szerethetek
ennél is szebb,hogy viszont szeretnek
Te szeretsz engem,Te drága Tündérem
jóságod fényében,tündöklik a lelkem
mostanra sok mindent már jobban értek
azt is nagyon érzem,hogy miért szeretlek,
ami szép van a Világban,Neked köszönhetem
köszönöm,boldogságom,ami olyan,mint az álom
28.
Tudod szívem.
Írta Miklós Csaba
Tudod szívem,én másmilyen vagyok,
én csak a lelkemmel gondolkodok !
Én nem látom,én érzem a Világot,
és az érzés okoz nagy fájdalmat!
Minden érzés körül legszebb a szerelmed,
a legjobban,ezt szenvedem meg !
Mert attól rettegek, elveszítelek,
nem érzed meg,mennyire szeretlek !
Én csak Téged Szeretlek,érted élek,
Az igaz jó Isten áldjon meg Téged !
Sosem feledem,mindig mellém álltál,
ha beteg voltam,hűen megápoltál !
Szerelmed fényes,mint ragyogó csillag,
botlatozó,nehéz utam bevilágítottad !
Segíts ezután is fájdalmas lelkemnek,
hogy igaz szívemmel nagyon szeresselek !
2011.szeptember.26.
29.
Egy finom.
Írta Miklós Csaba
Egy finom kávé sokat ér,
ha nincs,minden pénzt megér !
Szeretem forrón,tejszínhabbal,
Csoki orrán habpamaccsal !
Rövid időn belül használ,
s az ember,vidámabban ugrál.
2011.10.2.
30.
Aludtál Drágám.
Írta Miklós Csaba
Aludtál Drágám,én figyeltelek,
a kebleid csendesen emelkedtek
Az arcod,szép volt és nyugodt,
bár,most messze járt gondolatod
Mezőkön jártál,virágos réteken,
akkor ért utol az első szerelem
Szöszi hajad lágyan utánad libbent,
az ég kéken ragyogott feletted
egy vidám kisfiú szaladt utánad
kezében tartott egy csokor virágot
szaladtál boldogan,utol nem érhetett
szemében egy nagy könnycsepp remegett
Te akkor nevettél és hirtelen megálltál
amikor útól ért,levegőt sem kapott
neked nyújtotta a szép virág csokrot
boldogok voltatok,mint két kicsi madár
egy kedves kisfiú és egy édes kislány.
2011.10.26
31.
Biztatlak.
Írta Miklós Csaba
Biztatlak,kérlek,jöjj velem,
sétáljunk, csak mi ketten,
a csendes langyos napsütésben,
kis virágos kertünket nézni meg!
Nincs is messze,csak pár méterre,
a kis kerek erdőn túl vár ránk !
Odáig csendben beszélgetve,
így gyorsabban telik az este !
32.
Valahogy.
Írta Miklós Csaba
Valahogy,elkerül az álom,
már nem lelem,nem találom!
Éberen nézem a fellegeket,
a vonuló,fekete seregeket !
Néha,megcsillan egy csillag,
felragyogva mutatja az utat!
Hirtelen, sötétségbe veszik,
aztán, már három,ami előtűnik!
Lassan egyre többen lesznek,
bevilágítják, a bársonyos eget!
Lelkembe is nyugalom költözik,
elveszett álmom, lassan megérkezik.
2011.10.25.
33.
Ez már.
Írta Miklós Csaba
Ez már egy csendes boldogság,
lehunyt pilláidon,fény szűrődik át !
Érzem,hogy Te is érzed,itt vagyok,
ha akarod,örökre Veled maradok!
Érzem régi illatodat,még tart varázsa,
örökre égek,tüzed óriás lángjában!
Lassan gondolkodom,lázasan lüktet a vér,
csillapodom,lassan megnyugszom én!
Szinte megsemmisültem a lángban,
a szenvedély korbácsolta vágyam !
Érzem,ahogy eggyé váltam Veled,
átölelt bennünket az örök szerelmed !
2011.szeptember.29.
34.
Nézlek Kedvesem.
Írta Miklós Csaba
Nézlek Kedvesem szerelmesen,
lassan,nagyon figyelmesen!
A szemed,régi fényével ragyog,
de tétovák már a mozdulatok!
Ezüstben csillan szép hajad,
régen, arcomra terítve hagytad!
Simogassam,érezzem drága illatát,
bizony így volt egy életen át!
Csak,a mozdulatok nem a régiek,
de a szívem melegséggel telik meg!
Ahogy nézem kezed kecses hajlását,
érzem azonnal,lágy simogatását!
Hányszor simítottad fájó fejemet,
hullattad érte drága könnyedet!
Szeretlek nagyon,mióta megláttalak,
Téged egy életre választottalak!
Most már, hogy lassan leéltük életünk,
szorítom drága kezedet,ez marad nekünk!
Még kérünk egy kis boldogságot,örömet,
Hátha a Jóisten,szépséggel lep meg!
2011.szeptember.29.
35.
Ne várj.
Írta Miklós Csaba
Ne várj Kedves,sosem keress,
mert én mindig Veled vagyok !
csak szeress,csak szeress,
lelked mélyében lakozok !
Ott leszek én örökké,Veled,
nem engedlek,nem engedlek !
Mindvégig fogom kezed ,
Örökké szeretlek,szeretlek.
2011.szeptember.20.
36.
Köszönöm.
Írta Miklós Csaba
Köszönöm,hogy köszöntöttél,
Köszönöm,hogy korán keltél!
Arcod felém fordítottad,
a karomat szorítottad !
Édes csókot adtál,
amit vissza kaptál!
Adósod nem maradok,
kívánok szép napot !
37.
Már csak.
Írta Miklós Csaba
Már csak langyos,az izzó Nap heve,
de az én szívem szerelemmel tele !
Nem hűl ki soha,mindig csak hevít,
amíg dobban,csak nekem segít !
Segít,hogy örökké Téged szeresselek,
hogy amíg élek sosem feledhesselek !
Váljak eggyé Veled,égesselek el,
megtanítottad nekem,mi a szerelem !
Boldog vagyok,hogy megtaláltalak
Örök szerelmemnek kiválasztottalak !
Nem éltünk hiába, mert nyomunk marad,
Mi is voltunk egyszer , a csillagok alatt !
2011.09.19.
38.
Elküldöm.
Írta Miklós Csaba
Elküldöm neked szerelmemet,
hogy erősítsem szépséges lelkedet!
Legyél erős,mindig szeress,
akkor én is nagyon szeretlek !
Szeretlek,mint a Napot
mint a ragyogó csillagot !
Szeretlek,mert azért élek,
hogy Veled éljem életemet !
Ne félj,fogom drága kezed,
örökké vezetlek,mert szeretlek !
2011.szeptember.19.
39.
Rád gondoltam.
Írta Miklós Csaba
Rád gondoltam,
szememben könny gyöngyözött !
Fájó szívembe,
boldog,nagy szeretet költözött !
De jó ,hogy vagy nekem,
szívemet,lelkemet átjárja a szeretet !
Viselj el,légy velem
Ez a minden,ez az igaz szerelem !
Megváltozom,
Higgy nekem,élj velem ,csendesen !
2011.augusztus.2,
40.
Szeretni.
Írta Miklós Csaba
Szeretni Téged a legjobb dolog,
Állandóan változik kedves arcod !
Úgy érzem,szeretem mindegyiket,
Kivéve a durcás ellenségeset !
Akkor haragszol,nem nézel rám,
Szomorú leszek,legörbül szám !
De szépséges arcod átváltozik,
Aggódik értem,félt,könnyezik !
De aztán végül ragyogni kezd,
Meglátod szememben szerelmemet !
Akkor már szorosan átölellek,
Asszonykám édes, én nagyon szeretlek !
2011.július.26.
41.
Kék szemedbe.
Írta Miklós Csaba
Kék szemedbe néztem,
éreztem,elvesztem,
Mélységes kék volt,
mint a csodás tenger
ennek ellenállni
nem képes az ember !
Régen történt nagyon,
nem emlékszem mikor,
a tenger nem változott
mély volt és csillogott,
szemed csodásan ragyogott
egy életre elvarázsolt !
2011.július .26.
42.
Örülök.
Írta Miklós Csaba
Örülök, hogy jókedvűnek látlak,
elhagyta lelkedet a bánat,
nem vagy ideges és fáradt !
Megígértem és csak azt akarom,
mindig boldog légy Angyalom..
2011.júli.8.
43.
Mindent.
Írta Miklós Csaba
Mindent megteszek,Neked
hogy amit tudok segítsek,
ha akarod,szentté teszlek,
tudod hogy imádlak Téged,
mindennél drágább kincsemet.
2011 júli 1.
44.
Nekem.
Írta Miklós Csaba
Nekem,mindennél többet érsz,
nekem adtad a drága Emesét,
teremtettél egy csodás Világot,
boldoggá tetted hű párod
2011,július5.
45.
Nincs már.
Írta Miklós Csaba
Nincs már szavam
mivel elmondjam
mi vagy Te nekem
Mindennél több,tán az élet
Te tartod bennem a létet
amíg élsz én követlek
mindennél jobban szeretlek
Legyél velem,fordulj felém
szemed fénye többet ér
a Világ összes fényénél !
2011.06.25.
46.
Jó volna.
Írta Miklós Csaba
Jó volna mindig szépet írni
nagy csokorban Neked adni
hogy mindig ragyogjon szemed
csak értem dobogjon szíved
Jó volna,de most nagy a csend
hallgat a Múzsa nem segíthet
Szomorú,régóta nem fordul felém
nem szeret elkerül,mit tegyek én
Egyszer megint itt lesz végül
a Világ újra csodaszéppé zöldül
És én csak írok írok szüntelen,
szívünkbe költözik a szerelem
Drága Múzsám hát itt vagyok
csókold meg újra homlokom !
2011.júni.25.
47.
Kicsit szomorú.
Írta Miklós Csaba
Kicsit szomorú most a szívem
Mikor gondolatom elmesélem
Ebben benne van szerelmem
Hitem erőm egész szép életem
Lassan lassan vissza kell nézni
egy egy állomásnál kicsit időzni
Nagyon szép ez a hosszú út
Könnyezem elkísér a múlt
Kérlek még segítsd utam
Én követlek míg elbukom !
2011.június.15.
48.
Üzenek.
Írta Miklós Csaba
Üzenek a széllel,
szívem melegével
küldöm levelem ,
szeretlek,míg élek !
Drága Kedvesemnek
örök szerelmemnek !
Csak annyit üzenek
megvagyok, még élek !
2011.június.12.
49.
Látom Rajtad.
Írta Miklós Csaba
Látom Rajtad,szomorú vagy
nem mondod el gondjaidat !
Szeretnék segíteni Neked
engedd megfogni a kezed !
Engedd közel hozzám szíved
engedd gyógyítani a lelked !
Engedd ,hogy orvosod legyek
rosszat többé sosem tegyek !
Csak szeretni szeretnélek
életem leélni,de csak Veled !
2011.június.05.
50.
Már nem vársz.
Írta Miklós Csaba
Már nem vársz szép szavakat
szerelmes,szép gondolatokat ?
Nem várod a szívem titkát,
hogyan száll gondolatom Hozzád ?
Minden percben Rád gondolok
a szemem is csak Terád ragyog !
Nem is értem ,mi van velem
el van varázsolva szívem !
Rabul ejtettél,ugye tudod
úgy teszek mindent ahogy akarod
Akarj velem még sokáig élni
akarj, nagyon akarj szeretni !
Szeretni, ameddig szívünk képes égni
mindent,mindent csak egymásnak adni !
2011.június.06.
51.
Szerethetlek.
Írta Miklós Csaba
Szerethetlek még
van-e még esély ?
Vagy nincs többé fény
már nincs remény ?
Búcsúzzak tán el
árnyék nyeljen el ?
2011,június. 04.
52.
Mikor először.
Írta Erzsi és Miklós
Mikor először találkoztunk
ott rögtön eldőlt sorsunk
Eldőlt egy egész életre
sírig tartó hű szerelemre
Kék szemed megbabonázott
fekete hajad elvarázsolt
Megfogtuk egymás drága kezét
megéreztük szívünk melegét
Lelkünk túlcsorduló szeretetét
odaadó végtelen nagy hűségét
Tudtuk,ezután már el nem válunk
amíg tart életünk együtt maradunk
Akkor adott szavunk betartottuk
egymást soha el nem hagytuk
Már több mint négy évtizede
osztozunk örömben és gondban
Így telt lassan az életünk
nem múlt el nagy szerelmünk
Mi az Istentől kaptuk ajándékba
vigyáztunk, örökké égjen lángja !
2011.június. 1.
53.
Csak lassan.
Írta Miklós Csaba
Csak lassan múlnak az órák
Mintha magukat visszafognák
Nem engednek repülni hozzád
Mintha vesztemet akarnák
Nem engednek,egyre kínoznak
Idők sötét börtönébe zárnak
De én azért is, úgyis megyek
Minden akadályt ledöntök
Vissza nem tarthat semmi
Jó lesz újra élőben szeretni
2011.május.26. !
54.
Én már nem.
Írta Miklós Csaba
Én már nem is hittem benne
Mégiscsak ideért az utolsó este
Lázasan egyre csomagolok
Minden holmim után kutatok
Ma éjjel biztos nem alszom
Csillagok fénye alatt járom
Csak egyedül végtelen utam
De azt biztosan tudom
Ha végre ismét Rád találok
És ölelő karjaimba zárlak
Szemem rátalál gyönyörű szemedre
Szívem,szerető drága szívedre !
2011.május.26.
55.
Arra gondoltál.
Írta Miklós Csaba
Arra gondoltál Egerág tett jót
De én tudom,nem így volt
Nem éreztem jól magam
Egyedül voltam nagyon
Tudod mikor hazamentél
Engem majdnem elvesztettél
Nem találtam a helyem
Csak sírni lett volna kedvem
Nehezen múltak a napok
Nem jöttek a holnapok
Nem találtam a helyem
Nem volt semmihez kedvem
Pedig a Mama mindent megtett
Minden finomat elém tett
Beszélgettünk nagyon sokat
Így oldotta magányomat
Elmondtam,mennyire szeretlek
Tudom,Neki köszönhetlek !
2011.május.26.
56.
Kicsit fúj.
Írta Miklós Csaba
Kicsit fúj a könnyű szél
Szívem,valami szépet remél
A kis tó partján egyedül járok
Szomorúan,csak Rád gondolok
A víz színét borzolja a szellő
Szemeimből könnyeket csal elő
Nem is tudom miért siratlak
Hiszen holnapután láthatlak
Az első az lesz,magamhoz ölellek
Ígérem soha el nem engedlek
2011.május.25.
57.
Kicsit jobb.
Írta Miklós Csaba
Kicsit jobb lett,kicsit könnyebb,
Nem hullik már úgy a könnyem !
Beszéltem is Veled Drága,
Kiültem a verandára
Megláttam a kelő Napot
Szívem lelkem erőt kapott
Ragyogott az ég felettem
Búbánatom elfeledtem
Szívem eggyé vált szíveddel
Lelkem a Te nagy lelkeddel
Nagyon távol vagy időben
De együtt vagy velem a térben
2011.május.24.
58.
Drága.
Írta Miklós Csaba
Drága,Jó Édesanya lettél,
Három gyermeket neveltél!
Két lányt és egy fiút,
Akiket Isten nekünk adott!
Szíved,lelked nem kímélted,
Életedet Nekik szentelted!
Testedből tápláltad Őket,
Nekik adtad Magad,s erődet!
Mikor sírtak,csitítottad,
Pici lábukat csókolgattad!
Nekik adtad Önmagadat!
Ifjúságod Nekik maradt!
Derék ,szép emberek lettek,
Az életben megállják helyüket!
Neked elég egy csók,simogatás,
Máris múlik a nagy fáradtság!
Amilyen Jó Édesanya lettél,
Nagymamának is megfeleltél!
Most sem állsz meg soha,
Mindig ég kezed alatt a munka!
Mikor néha beszalad egy gyermek,
Betegséged,bajod elfeleded!
Ugyanúgy csillog a szemed,
Mikor kiskorukban ölbe vetted!
Csitítottad,babusgattad,
Mindegyiket álomba ringattad!
Sajnos,elszállt az idő feletted,
De te minden bajod,elfeledted!
Drága szíved értük dobog,
Fáradt szemed,Nekik ragyog!
Áldjon meg Téged az Isten,
És még sokáig éltessen !
2011.április.30.
59.
Nagyon korán.
Írta Miklós Csaba
Nagyon korán keltem fel
Madarakkal ébredtem
Csak nekem énekeltek
Ezer hangon csicseregtek
Dicsérték a szép napot
Köszöntötték a holnapot
Mert nagy nap lesz a holnap
Ezer év után újra látlak
Nem megyek el többé soha
Sorsom nem lesz mostoha
Csak Veled leszek, tudom
Szépséges Drága Angyalom !
2011.május.26.
60.
Igaz.
Írta Miklós Csaba
Igaz,már nagyon régen történt
Mikor az Isten minket kiválasztott
Azt rendelte egy hosszú életre
Mi kezünket soha el nem engedve
Menjünk végig sírva vagy nevetve
Mindig egymás szemébe nézve
Mert szívünket egymásnak ítélte
Lelkünket örökre összekötötte
2011.május.25.
61.
Jó volna.
Írta Miklós Csaba
Jó volna találkozni Veled
Jó volna szorítani kezed
Jó volna sétálni a parkban
Megpihenni az árnyékban
Jó volna kettesben lenni
Jó volna együtt nevetni
Jó volna sokat beszélgetni
Mindenről elfeledkezni
Jó volna ha mindig így maradna
Jó volna ha soha nem változna
Jó volna ilyen boldogan élni
Mindig,csak Téged szeretni !
2011.május.24.
62.
Most tettem.
Írta Miklós Csaba
Most tettem fel,mikor kerestél
éppen mikor velem beszéltél !
Jó volt hallani nagyon a hangod
de a legjobb az volt ,ugye tudod
Szívemet átjárta drága mosolyod !
2011.május.23.
63.
Álmaimban.
Írta Miklós Csaba
Álmaimban Rád gondolok,
Folyton Rólad álmodozok !
Hol lehetsz,éppen mit teszel,
Gondolatban engem keresel ?
Hát itt vagyok,sajnos egyedül,
Csak a süket csend vesz körül!
Nem bírom nélküled,nagyon fáj,
Az ostoba,társtalan magány !
Most érzem,nagyon szeretlek,
Minden pillanatban kereslek !
Gondolj rám, csak egy percre
Segíts át az örök szerelembe
Melegíts meg , szorosan ölelj át
Töltsd velem ezt a csodálatos éjszakát !
2011.május.23.
64.
Mit jelent a boldogság.
Írta Miklós Csaba
Mit jelent a boldogság?
Talán ,csak szeretni,
vagy szeretve lenni?
Mit jelent,
pénzt gazdagságot,
beutazni
az egész Világot?
Mit jelent,
hatalmat,fényt,pompát?
Valaki mások
feletti uralmát?
Nem lehet,
a boldogság
mindenkié,
aki nagyon tud
szeretni azé,
aki akar valakit
boldoggá tenni,
akit hazavárnak ,
akiért aggódnak,
akiért könnyeket
hullatnak,
az a boldog ember!
Mert a boldogsághoz,
csak szeretet kell!
Ha nincs szeretet,
megdermed az élet!
Vége van, elpusztul,
már nem akar semmit!
Szeressünk,adjunk
boldogságot,
nem kell sokat tenni,
csak az egész Világot,
magunkhoz ölelni !
2011.április. 07.
65.
A szeretet csodát tehet.
Írta Miklós Csaba
A szeretet csodát tehet,
Szeresd,ki Téged szeret!
Szeresd,egyszerűen,némán,
Szeresd szívedből,igazán !
Mert ő már,nem akar meghalni,
Csak érted akar élni,élni !
2011.01.31.
66.
Fájdalom.
Írta Miklós Csaba
Fájdalom ül arcodon
Jajszó sikolt ajkadon
Szemeidben szenvedés
Szép testeden remegés
Istenem mi történt Veled
Megbénít a rémület
Ide oda kapkodok
Nem tudom,hogy hol vagyok
Lassan kinyitod szemed
Borzasztóan fáj fejed
Gyógyszert hozok kapkodok
Másik után kutatok
Csókolj meg ölelj át
Ismerem a gyógymódját
Istenem hát láss csodát
Kis mosoly melegíti arcát
Szép csendesen elalszik
Ahogy közelebb bújik
Aludj drágám aludjál
Nagyon szépet álmodjál !
2011.április 2.
67.
Amikor kerestük.
Írta Miklós Csaba
Amikor kerestük helyünk a Világban
Sokfelé vitt utunk amíg Rád találtam
De attól kezdve többé soha el nem váltunk
Szerelmes szívvel egymásra találtunk
Közösen esküdtünk örök boldogságra
Fényesen lobogott nagy szerelmünk lángja
Szerettük egymást mint két fiatal tigris
Szerelmünk mámora lángolt éjjel is nappal is
Szép volt az életünk tiszta fény vitt előre
Kéz a kézben egymást átölelve néztünk a jövőbe
Életünk hajnalán kisbabát vártál
A Világ legszebb kismamája voltál
Gyönyörű mosolyod szebben ragyogott a Napnál
És nálam boldogabb apukát sehol sem találtál
Gyorsan rohantak a szépséges évek
Fekete hajunk is lassan hófehér lett
Nem baj hogy elszállt az idő felettünk
Mi ketten örökre csak egymásé lettünk !
2011.április 02.
68.
Érj hozzám.
Írta Miklós Csaba
Érj hozzám,éget kezed
érints meg,könnyes lesz szemem
szólíts meg Érted élek
szemembe nézz szeretlek Téged
ne hagyj el
azonnal követlek Téged
olvasok szemedben
mindig csak Veled élet az élet !
2011.03.27.
69.
Szeretek emlékezni.
Írta Miklós Csaba
Szeretek emlékezni
emlékeimmel együtt lenni
szeretem ahogy ideér a múlt
ahogy lelkem örömében kigyúl
csak a szépre jóra emlékezem
előtűnik rögtön szépséges szerelmem
akit kislányként megismertem
nagymamaként mosolyog mellettem
vele éltem le csodás életem
Istenem ajándékba adta Őt nekem
nagyon szép volt Vele az életem
én csak a szépre jóra emlékezem !
2011.március.20.
70.
A szív.
Írta Miklós Csaba
A szív,meddig szerethet ,
Amíg van bennünk élet ?
Az utolsó dobbanásig,
Vagy még azon túl is ?
Szerethet a meghasadásig,
A végső megtagadásig ?
Vagy szerethet,az élete végéig ,
Amíg viszont szeretik ?
Amíg egymásért,az élet végéig ,
Dobban két szerető szív ?
Amíg,egyik a másik lángját ki nem oltja ,
Szerelmét el nem szakítja ,
El nem tépi az élet vihara ?
Szerethet a szív
Túl az életen,túl
Az eltöltött éveken ?
Túl mindenen,
De még innen a szerelmen ?
71.
Beszél a szemed.
Írta Miklós Csaba
Nekem beszél a szemed
Nem kell szó hogy megértselek
Gyönyörű szemedbe nézek
Mosolyog és beszélni kezd
Elmondja mennyire szeretsz
Vigyázol rám és féltesz
Őrzöd minden lépésemet
Várod érkezésemet
Mikor végre otthon vagyok
Szorosan átölel két karod
Tündöklő szemeid megszólítanak
Csillognak becéznek suttognak
Gyönyörű szavakat mondanak
Csillaggá válva ragyognak
2011. március. 08.
72.
Miért.
Írta Miklós Csaba
Miért könnyes drága szemed?
Gyengéd kezed,miért remeg?
Miért sírsz,ha rám nézel?
Fáj,ha tőlem kérdezel?
Kérlek,hát ne kérdezz semmit,
Szemeim ,elmondanak mindent!
Azt,hogy mennyire szeretlek,
Szívem mélyében őrizlek!
Lelkem ott ölel át érzed?
Amíg élek,szeretlek Téged!
2011.február 10.
73.
Elűztem.
Írta Miklós Csaba
Elűztem az álmosságot,
Legyűrtem a fáradtságot!
Kipihenten ébredtem,
Jó hangosan köszöntem!
Üdvözöltem a Napot,
Emeltem a kalapot!
Gyorsan zuhanyozni mentem,
Jó hideg vizet engedtem!
Aztán,hogy jó legyen napom,
Vártam,a feketét, mikor kapom!
Jó erős volt,jól esett nagyon,
Köszönöm Neked Drága Angyalom!
Ezután már könnyű lesz napom,
Írom a verseket,a napon!
Írom,írom Rád gondolok,
Lassan egy könnycsepp
gördül végig arcomon.
2011.január, 08.
74.
Itt vagy velem.
Írta Miklós Csaba
Itt vagy velem,
Mélyen a szívemben,
Tündökölsz szememben,
Utolsó csepp véremben!
Ujjaim érző begyében,
Lelkem ölelkezik,lelkeddel!
Örömök tengerében,
Szépséges szavak erejében!
Ez már túl van mindenen,
Szerelmed fellegekbe emel!
Érintem a Napot,
Eggyé olvadok Veled!
Lángtengerré válva,
Ölellek át Téged!
A hatalmas láng nem,
Alszik ki soha,
Gyönyörű fénye,
Így ragyog örökre!
2010.október.1
75.
A király.
Írta Miklós Csaba
A király énekel,kész csoda,
Fantasztikus a hangja!
Lassan elvarázsol,felemel,
Lelkemet szépséggel tölti fel!
Szívemet,lágy melegséggel,
Mindenkit ölelő,nagy szeretettel!
Először páromat ölelem,
A boldogságot,Ő hozta el nekem!
Vele éltem le,egész életem!
Szebbet,soha nem képzeltem,
S ha lenne még egy életre esélyem,
Egyedül Vele,csak Vele kellene élnem!
2010.szeptember.8.
76.
Ha lenne még.
Írta Miklós Csaba
Ha lenne még egy élet,
Megtalálnálak Téged !
Csak Te lennél a mindenem,
Újra az egyetlenem !
Foghatnánk egymás kezét,
Végtelen lenne Veled,a lét!
Csak a boldogság maradna,
Mert abból nem elég soha !
Drága Párom,örök Kedvesem,
Életem ,a kezedbe teszem !
Ezután vigyázz rám ,Te jobban,
Mint ahogy én tettem Egyetlenem,
Életünket élhessük,boldogan,csendesen !
2010.augusztus.9.
77.
Valami nincs.
Írta Miklós Csaba
Valami nincs rendben !
Ott,legbelül,mélyen a szívemben.
Nem értem,mi lehet a hiba bennem ,
Miért fáj,miért kínoz a szívem?
Amikor tiszta a lelkiismeretem !
Hiszen,akiket kell,nagyon szeretem,
Szeretem a Napot,a Holdat,
A ragyogó csillagokat !
Szeretem a szépséges napokat,
A békés,csendes kékes esteket!
Szeretetem a szerelmet,
Nagyon szeretem az embereket!
Szeretem emlékeim ,azokat akik szerettek!
De legjobban Őt,Aki itt volt velem,
Örökké erősen fogta a kezem!
Kinek szemeiben,megcsillant a szemem!
Akik imádtak ,szerettek,
Már nagyon régen elfeledtek !
Neki ,én vagyok,a legszebb,a legjobb,
Neki én kellettem egészségesen,
Csak én kellettem,halálos betegen!
Most jöttem rá,mi az mitől féltem,
Mi lesz velem,ha Ő nem lesz mellettem!
De olyan,soha nem lehet,
Hogy elengedjem e drága kezet!
Mely örökké,csak engem ápolt,simogatott,
Örökkön ,örökké,csak áldást adott!
2010,szeptember. 18.
78.
Visszatérni Hozzád.
Írta Miklós Csaba
Szívem,ez a kalandor bohóc,
csak magának él!
Nem becsüli a csendes boldogságot
külön utakon jár !
Nagyon szeretik ,ettől bízta el magát !
Mindenkihez szépséggel telve szól,
Csak az érte remegőt felejti mindig el !
Egyre többször hagyja magára,engedi el,
Ezért ,az érző drága szív egyre jobban fáj,
úgy érzi,több fájdalmat már nem bír,megáll!
Ekkor az ostoba kalandor szív,
megrendülve tér magához végre !
Rádöbben,semmi nem érhet fel,
az igazi féltő, aggódó szerelemhez !
A megbocsátó drága szív,
csendben,boldogan sír !
Hisz bizton tudja,erősen érzi,
az ostoba,önző szív,végleg haza talált !
2010.május.16.
79.
Gondolj rám.
Írta Miklós Csaba
Gondolj rám,éjjel és nappal.
Gondolj rám,a felkelő nappal.
Gondolj rám,ha fáj a szíved,
Gondolj rám,ha nincs jó kedved.
Gondolj rám,ha elesett vagy,
Gondolj rám,ha erőd elhagy.
Gondolj rám,ha kedved derül,
Gondolj rám,ha szíved örül.
Gondolj rám ,minden pillanatban,
Gondolj rám,mert Te vagy az Angyal.
Gondolj rám ,mert Rád gondolok,
Gondolj rám,mert Veled vagyok .
Gondolj rám,mert érted élek,
Gondolj rám,mert szeretlek Téged !
2009,július.21.
80.
Szerettem én.
Írta Miklós Csaba
Szerettem én ,szőkét is,barnát is,
Szerettem én ,szépet is,csúnyát is !
Szerettem fiatalt ,időset,
Szerettem a szerelmes nőket !
De mára már az érzés csendesült bennem,
Tudom már,a szerelmekkel,gazdagabbá lettem.
Ajándékba kaptam a sok szépet ,
Én is adtam,annyit,mi tőlem tellett .
Az életnek a legnagyobb szépsége ez,
Ajándékba kapjuk a szerelmet !
2010.november.12.
81.
Fogtad kezem.
Írta Miklós Csaba
Fogtad kezem,örök őserővel,
Tartottad lelkem.áldott melegségben!
Vágyaimat őrizted,gyengéd szeretetben,
Emberré egyengetted léptem!
Már régen szárnyalni engedtél,
Dicsőséget ,tőlem reméltél !
Amit kaptál,annak nagyon örültél,
Talán ,ezért is szerettél !
Régen éreztem,ma már tudom,
Te voltál reménységem,őrző angyalom !
S talán ,ha még egyszer élhetnénk,tudom,
Csak egymást keresnénk,az örök úton !
2010.szeptember.18.
82.
Emlékezz.
Írta Miklós Csaba
Emlékezz,hogy szerettelek,
Szívemhez közel engedtelek!
Tenyeremből etettelek,
Veszélytől védelmeztelek!
Szememmel simogattalak,
Lelkemmel bátorítottalak!
Örömmel vártam érkezésedet,
Ünneppé tetted jöttödet!
Kis madaram lettél,hozzám siettél,
Velem,sok sok időt töltöttél!
Sajnáltam nagyon,mikor útra keltél,
Tengereken túlra repültél!
De én vissza várlak,álmaimban látlak,
Örök időkre,szívembe zárlak!
Kis fecském,vissza vissza várlak!
2010.szeptember.1.
83.
Kislányomra emlékezve.
Írta Miklós Csaba
Álmaimban láttalak,
Ámulva néztem arcodat,
Torkomban dobogott szívem ,
Feléd nyújtottam kezem
Te lassan távolodtál,
Kétségek között hagytál ,
Nem tudtam ,hogy Te vagy az ,
Nem hittem el álmomat
Most már tudom ,így igaz,
Kicsi lányom Te vagy az
Mikor újra láttalak,
Érintettem arcodat,
Letöröltem könnyedet,
Magamhoz öleltelek!
Megcsókoltad arcomat,
Remegő kézzel simogattalak !
Tudtam ,végleg el kell válni ,
Nem foglak többé látni !
De azt suttogtad nézzek fel,
A legszebb csillag Te leszel !
Nem hagysz el ezután sohasem !
Régen,ezen a napon,
Ünnepeltünk,boldogan !
Csókoltunk Neved napján ,
Sok boldogságot kívánván !
De ez sajnos már elmúlt,
Nem tér vissza soha a múlt !
De tovább élsz szívünkben,
Örök, szülői szeretetben !
Andrea Drága Gyermekem.
2010.április 18.
84.
Ha a napsugár.
Írta Miklós Csaba
Ha a napsugár betekint az ablakon,
Cirógatva megcsókol az arcomon,
Nem lesz sem baj,sem teher a vállamon,
Szállok,repülök a csillogó ég tetején,
Amíg éltet a nap, nem állok meg soha én !
Meglásd,kedves semmi baj nem lehet,
Mert te mindig, fogod azt a kezet
Mely örökké,csak simogatna Téged !
2009.július.22.
85.
Tiszta szívemből.
Írta Miklós Csaba
Tiszta szívemből szeretném,
Ha mindig ,velem nevetnél !
Lelki bajaimra ,a gyógyír Te lennél ,
Amíg élünk engem szeretnél !
Újra szerelmes vagyok,mint régen,
Szépséges szerelmünk,kezdetében !
Jöttél Te drága,kislány.
És életem szürke egén ,Te lettél a fény !
Azóta nekem ragyogsz szüntelen,
Örök időktől vagy velem !
Könyörgök,hogy tovább így legyen,
Örökké égjen ez a szerelem !
A szívem örökre a Tiéd,
E rozzant testben ,csak a lelkem, ami ép !
Tudod ,a lelkem csodás és szép,
Mert a Te lelked,ontja rá a fényt !
Ezután mindig így legyen,
Örökké tartson ez a szerelem !
2009.október.3.
86.
Jó hogy.
Írta Miklós Csaba
Jó hogy vagy nekem,
Átértékelem az életem !
A béke megfontolt kora,
Nélküled nem volna csoda !
Legyen mindig így,
Érezzük egymás melegét !
Érezzem puha kezed érintését,
Szemed óvó pillantását !
Szíved minden dobbanását!
És én ígérem, adok amennyit tudok,
Hiszen tudod, ugye tudod,
Mindenem amim van, egyedül Tiéd !
2009.május 10.
87.
Közelségedre.
Írta Miklós Csaba
Közelségedre vágyom,
Végre megvalósul álmom.
Érzem forró könnyeidet,
Csendesen szorítom kezed !
El nem engedlek soha,
Az élet már nem mostoha.
Nem leszek többé árva,
Te vagy nekem a csodák csodája !
Egyek leszünk örökre,
Az életnek ez a rendje !
88.
Egyszer.
Írta Miklós Csaba
Egyszer megjavulok én,
Mert egyszer minden véget ér !
Véget ér a rosszaság kora,
A sok-sok huzavona,
Az ígérgetés kora,
Az élet csalfa mámora !
Csak szépség lesz és szerelem,
Semmihez nem hasonlító érzelem !
Ideér csendes boldogságunk,
Végső egymásra találásunk !
89.
Megtalált szerelem.
Írta Miklós Csaba
Mi volt, mi történhetett,
Hogy egy szép szerelem eltűnhetett !
Nem vigyázták, nem óvták ?
Szemeteskosárba dobták ?
A szerelmek hová tűnnek ?
Veszendőbe nem mehetnek !
Mi lesz velük, kié lesznek ?
Ha gazdáik összevesznek !
Mert a szerelem szépség,
Nélküle nincs egészség !
Semmi sincs, csak könny és bánat,
Míg újra rá nem találnak !
Minden újra szép lesz, jó lesz,
Ha a szerelem újra meglesz !
A szerető szívek egymásra találnak,
Gondok, bajok odébb állnak !
A szemek csillognak újra,
Nem gondolnak már a búra !
Megtalálták a szerelmet,
Újra egymásra leltek !
2009.szeptember.14.
90.
A régi.
Írta Miklós Csaba
A régi szép időkben,
Lelkem csillagos egében,
Felgyúló kicsi csillagok,
Voltak azok a kis angyalok,
Akik imádtak, szerettek nagyon !
91.
Te egyetlen.
Írta Miklós Csaba
Te egyetlen édes kis Pötyke !
Vágyaimnak drága szülötte !
Tudtam, hogy jössz, úgy vártalak,
Mint naplementét a madarak !
Ajándék vagy, őrző angyalom,
Életem Nélküled elképzelni sem tudom,
Maradj velem mindig, ezt akarom,
Mert tisztellek és szeretlek nagyon,
Jó leszek Hozzád, ezt tudom !
Minden elkövetett hibám, őszintén sajnálom !
Te tudsz rólam mindent, s én tudom,
Megbocsátottad mindet, Csillagom !
Ismered testi bajaimat, fájdalmaimat,
De tudod lelkem szépséges vágyait,
Tudod, hogy imádlak, szeretlek nagyon,
Az életem örökre a Tiéd, s azt akarom,
Tudd, hogy a sírig hű leszek Hozzád,Angyalom !
92.
Nálunk.
Írta Miklós Csaba
Nálunk minden napos a csoda,
Hiszen Te magad vagy, a csoda !
Ez nem álom, ez a valóság,
Ilyenné tetted, hisz Te vagy a jóság !
Jóság és szeretet, hiszen a Te lényed ez !
Jó leszek Hozzád,Egyetlenem,
Mert Te Magad vagy az igaz szerelem !
93.
Jöjj fény.
Írta Miklós Csaba
Örök sötétség után kell a csoda,
A nap éltető sugara.
Fejünk felett szivárvány lesz,
Ezután már minden más lesz.
Ezerféle színben ragyog,
Megszépíti a holnapot,
Boldogságot hoz a szívekbe,
Reménységet a lelkekbe !
94.
Nagy volt.
Írta Miklós Csaba
Nagy volt az ára ,de megérte,
Igaz, nem pénz az értéke!
A vérem adnám érte,
Ha velem maradna örökre !
Amit Tőle kaptam, maga volt a csoda,
A felfoghatatlan Golgota !
Velem ilyen még nem történt soha,
Mert ez, egy nem ismételhető csoda !
Enyém a világ legdrágább asszonya,
A világ legszebb,gyönyörű földre szállt angyala!
95.
Ha éreznéd.
Írta Miklós Csaba
Ha éreznéd helyettem,hogy fáj
A szívem érted ?
Ha nem vagy mellettem, iszonyúan
Üres a lelkem !
Kiáltok utánad, mindig Téged várlak,
Találj rám, maradj itt !
Nem kívánok mást, csak azt az egyet,
Legyünk mi ketten örökké egyek !
96.
Tudnék.
Írta Miklós Csaba
Tudnék most írni sokat,
De jobb ,ha holnapra is marad !
Aztán holnap utánra is ,
Ünnepre ,hétköznapra is !
A lelkem csordultig telt Veled,
És ez arra kötelez ,
Maradjak örökre a Tied !
97.
Jó Veled.
Írta Miklós Csaba
Jó Veled,szeretem fogni a kezed,
Szeretem ,ahogy rám nézel.
Ahogy szomjasan iszod szavam,
Szemedben cinkos mosoly villan.
Szeretem ,hogy vagy nekem,kíváncsian kérdezel,
Szeretem ,ha szél lebbenti hajad .
Szeretem ,ahogy elsepred a havat !
Szeretem,ahogy átölelsz,hátra hajtod fejed.
Boldog vagyok ,mert Hozzád tartozom,
Nekem ez így jó,nagyon !
Nagyon szeretlek,tudom, Te is így szeretsz,
Közös életünkből,már negyven év ,így telt!
2009.júni.1.
98.
Nagyon szép.
Írta Miklós Csaba
Nagyon szép nap neved napja,
Egy szép ,ősi magyar név.
Ezt viselte királynénk is,
S tette híressé nevét!
De én Téged ,ha nem haragszol,
Nem így hívnálak Kincsecském.
Maradj nekem mindig,édes kis Pötykém!
Tudom,a Te szíved is melengeti,
Ha így szólítalak .
Kívánok hát e néven is ,
Boldog névnapokat !!!
2010.november.18.
99.
Hogy én.
Írta Miklós Csaba
Hogy én mit szeretnék,
Az ne számítson sosem !
Hogy Te mit akarsz,
A fontos mindig az legyen !
Csak adni szeretnék,kapni sohasem,
Mert a szívem ,Neked Köszönhetem !
Neked köszönhetem az életem,
A szerelmed ,éltető elemem !
Nem telek be Veled ,sohasem,
Mert mindig ,újat adsz nekem !
Gyönyörű mosolyod.,az ami örök,
Ellened ,fogadom,többé ,sosem török,
Újra születtem,ezt Neked köszönhetem,
Ne félj,ezután többé nem feledem !
Újra tanultam,kit szerethetek,
Hogy milyen ,az önzetlen szeretet !
Így,már érdemes élni,
Minden pillanatát,Veled eltölteni !
Ezután ,mindig fogni kezed,
És együtt repülni,repülni Veled !
2010,május.1.
100.
Elválni.
Írta Miklós Csaba
Elválni Tőled,
Most nagyon nehéz !
Mert eddig még sosem,
Engedtük el egymás kezét!
Most hosszú útra indulok,
A visszatérés,sem biztos !
A kórház riasztó !
Félek ,mi a rám váró,
Szörnyű ,öntudatlan állapot!
Mi lesz velem ,ki lesz mellettem ?
Ezen az úton,ami ,nem tudom,
Hova vezet !
Lesz -e visszatérés a sötét csendből ,
Lesz -e öröm még egyszer az életben !
Ha mellettem leszel,
Semmi lesz nekem a félelem !
Tudom,hogy Te vársz vissza,
Erre az oldalra !
S én ígérem visszajövök,
Örökre a Tiéd leszek !
Szerelmed gyógyít meg egészen !
2009.december 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése